Dr. Sólyom László Úrnak

a Magyar Köztársaság Elnökének

Tisztelt Elnök Úr!

Mindenek előtt szeretném kifejezni köszönetünket, hogy lehetőséget kaptunk arra, hogy 2007. november 30-án, az Ön által indítványozott Támogatáspolitika, civil kezdeményezések, befektetés: a felzárkózás esélyei a határon túl című konferencia alkalmából a támogatáspolitikával kapcsolatos megjegyzéseinket, elképzeléseinket, javaslatainkat Ön elé terjeszthetjük és megbeszélhetjük. Ezt az alkalmat kívánjuk felhasználni arra is, hogy a helyzetre vonatkozó rövid összefoglalót nyújtsak át Önnek a mintegy 100 szervezetet tömörítő, a magyar civil szféra érdekvédelmét vállaló Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) részéről.

Az alábbiakban röviden bemutatom, milyen kérdések és szempontok figyelembe vételével látjuk lehetségesnek az igazi támogatáspolitikai reformot.

1. (Alapelv) Szükségesnek érezzük ismételten hangsúlyozni, hogy a magyar költségvetési támogatások létfontosságúak az erdélyi magyar civil szféra életképessége, működőképessége és hatékonysága, általánosan az erdélyi magyar közösség megmaradása szempontjából.
2. (Erdélyi helyzet) Az erdélyi magyar társadalom jelenleg nem tudja fenntartani civil szervezeteit, ennek okai többfélék: strukturálisak, gazdaságiak, pénzügy-politikaiak – ezek a kisebbségi létszféra sajátos helyzetével valamint a romániai társadalomfejlődés sajátos jegyeivel vannak összefüggésben.
3. (Civil függőség) A magyar civil szervezetek hármas függőségi, kiszolgáltatottsági viszonyban léteznek: egyrészt a román állammal szemben a rájuk is vonatkozó civil-barátnak nem mondható politika miatt, másrészt a magyar állammal szemben a kialakult támogatási rendszereknek köszönhetően, harmadrészt pedig az erdélyi magyar kisebbség érdekvédelmi szervezetével, az RMDSZ-el szemben. A Szövetséggel szembeni függőség érezteti leginkább hatását az erdélyi magyar civil szféra fejlődésére nézve. A magyar támogatáspolitikai reform, mely a magyarországi civil szférára vonatkozó gyakorlattól eltérően csak a kisebbségi politikai képviseleteket tekinti partnerének, a civilek RMDSZ-függését tovább erősítette. Ebben a helyzetben nem valósulhat meg a civilek szabad önépítkezése, még kevésbé az a civil kontroll, amelynek megléte minden demokratikus közösség esetében létfeltétel, hiszen a civilek társadalmi szolgálata közösségi programjaikon túl azt is jelenti, hogy szabadon nyilváníthatnak véleményt – bírálhatnak is – bármely közösségi kérdést, folyamatot illetően.
4. (Partner) A határon túli magyarságra vonatkozó kormánypolitika az erdélyi civil szervezetek támogatásának a kezelését az RMDSZ-re bízta. Teszi ezt annak ellenére, hogy az RMDSZ politikai párt-jellege és klientúrája iránti elfogultsága olyan mértékű, hogy a Szövetség nem alkalmas a civil szféra támogatási rendszerének felügyeletére. Nem jött létre az a társadalmi nyitottság, demokrácia, amely ahhoz szükséges, hogy ernyőszervezetként a civil társadalmat támogassa. Ugyanakkor pártként nem lehet számára olyan jogi keretet előírni, amilyen civileket támogató állami intézmények esetében léteznek. A civil szféra finanszírozását depolitizálni kell, a közösség szolgálatát vállaló civil szervezetek tevékenységének támogatása nem lehet aktuálpolitikai szempontok függvénye.
5. (Stratégia) A támogatáspolitika olyan eszköz, amely révén a határon túli magyarság iránti alkotmányos felelősség a gyakorlatban megvalósul. A támogatás két fél közötti megállapodás a kölcsönösen fontosnak tekintett feladatok teljesítését illetően. Minden szerződés feltételezi mindkét fél aktív jelenlétét, párbeszédét a támogatandó területek és programok vonatkozásában. Milyen területeken, milyen mértékű, milyen ütemezésű támogatásra volna szükség, ezt mindig a célközösségek (ez alatt a civil szférát értve) képviselete tudja a legpontosabban megmondani. Ezért volna szükséges a célközösségekkel történő konzultáció, amire szinte nincs is példa a határon túli támogatáspolitikában. Stratégia kidolgozására volna szükség, ami elemző anyagokat, folyamatos párbeszédet feltételez.
6. (Támogatás mértéke) Ismert és politikai/társadalmi folyamatok kapcsán gyakran idézett alkotmányos tétel, miszerint a magyar állam felelősséget vállal a határon túli magyar közösségekért. Erre az alkotmányos előírásra azért érezzük szükségét utalni, mert a felelősségvállalás kötelezettségét írja elő, annak mértékéről nem mond semmit. Amennyiben valamilyen ok miatt a támogatás a civil szféra működését veszélyeztető módon a korábbinak hányadára esik vissza, az alkotmányos tétel betű szerinti olvasatban nem sérül, de az előírás szelleme szerinti értelmezésben igen. Ezért tartanánk igen szükségesnek a hivatkozott felelősségvállalás mértékének pontos meghatározását. Célszerű volna megjelölni, hogy az éves állami költségvetésből milyen mértékű támogatást kapjon a külhoni magyarság. Ez stabil alapokra helyezi a határon túli magyarságra vonatkozó támogatáspolitikát, és kiemeli azt a politikai csaták kereszttüzéből.
7. (Magyar hozadék) Nincs politikai konszenzus és társadalmi közakarat a határon túli magyarság nemzeti megmaradáshoz hozzájáruló támogatás nagyságrendjét illetően. Nincs arra előírás, hogy a határon túli magyar közösségeknek szánt költségvetési összeg mekkora legyen, ennek az összegnek a megállapítása kormányszervek és parlamenti bizottságok és ellentétes politikai pólusok évenkénti költségvetési alku tárgya volt, nem pedig egy alaposan végiggondolt, nemzetépítést megvalósítani képes értékteremtő tényezők feltérképezéséből és meghatározásából fakadó tudományosan megállapított nagyságrend. Ha csak azt vizsgáljuk meg, hogy tíz év alatt a 170 000 Magyarországra emigrált erdélyi mekkora humántőke-importot jelentett az országnak – minden érettségizett vagy felsőfokot végzett emigráltra átlagban 70.000 euróval számolva (a pontos számítást természetesen be tudjuk mutatni), és 30 éves megtérülést véve alapul – kiderül, hogy Magyarország éves hozadéka 70 milliárd Ft csak az Erdélyből áttelepült polgárok után. Ezt az összeget lehetne és kellene a támogatáspolitika nagyságrendjének megállapításakor sarokszámnak tekinteni.
8. (Procedúra) A MCSZESZ, a támogatások célszervezetei és általában az erdélyi magyar civil szféra az elmúlt évek során a jelenlegi támogatási rendszerről világos képet alakítottak ki. A működő rendszer procedurálisan több szempontból is komoly korrekcióra szorul:
   1. A pályázatok benyújtásának rendszere nem egységes, nehezen átlátható, és olyan feltételekhez kötött (lebonyolító szükségessége) bizonyos esetekben, amelyek indokoltsága igen megkérdőjelezhető.
   2. A pályázatok meghirdetésének időpontját illetően nincsenek tekintettel a tárgyév tevékenységeinek a tervezhetőségére.
   3. Nem megfelelő a szakmaiság, nincs transzparencia – a döntéseket megalapozó értékelési folyamatról semmi információ (a pályázó nem kap tájékoztatást a beadott pályázat értékeléséről, ezért érzik igen sokan azt: osztogatás és nem érdem szerinti elosztás történik).
   4. A kifizetések módja és biztonsága: a kizárólagos utófinanszírozás igen sok esetben a projekt végrehajtását veszélyezteti, miközben az EU-s támogatások esetében mindig van elő- és utófinanszírozás is; nagyon sok a csúszás a kifizetés
      eket illetően, ami miatt sok szervezet anyagilag ellehetetlenül.
9. (Összegzés) Az eddigi tapasztalatok alapján elmondható, általános az elégedetlenség és bizalmatlanság a civil szféra részéről. Szükségesnek ítéljük a határon túli civil szféra képviselőinek és meghatározó szervezeteinek a bevonásával egy (új) támogatáspolitikai stratégia kidolgozását. Ennek első lépéseként szükséges a támogatáspolitikai döntések vonatkozásában különválasztani a stratégiai, a közpolitikai, a strukturális és a szakmai döntéseket, világosan megfogalmazott elvi szempontok szerint. Erre a kérdésre vonatkozó elemzésünket is szívesen átadjuk.

A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége részéről szeretnénk biztosítani Elnök Urat, hogy készségesen tárgyalnánk, együttműködnénk mindazon politikai és kormányzati szereplőkkel, akik feladata és felelőssége a határon túli magyar közösségek jövője szempontjából meghatározó fontosságú támogatáspolitikai döntések előkészítése és meghozatala.

Amennyiben további információk volnának szükségesek, szívesen és örömmel állunk az Ön és a hivatala rendelkezésére.

Kolozsvár, 2007. november 25.

Dr. Bodó Barna

a MCSZESZ Igazgató Tanácsának elnöke