Toró T. Tibor laudációja Bodó Barnáról

2019-ben, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly-díjának átadása alkalmával Toró T. Tibor többek között az alábbiakat mondta:

      „Bodó Barna az 1989. decemberi rendszerváltozás utáni politikai és szellemi közélet főembereinek egyike. Sok csatát megért, sokat látó, nagy titkok tudója, sokat vállaló, a kihívásokat szemből fogadó, nagy újrakezdő. Újrakezdő. Kevés írástudóink egyike, a jobbik fajtából. Aki úgy lett a rendszerváltozás fősodrában (Temesváron) politikus, hogy soha nem szűnt meg korlátokat feszegető értelmiségi lenni. Ő az a fizikusból lett társadalomtudós, aki meglett korára is megőrizte fiatalkori újságírói kíváncsiságát. Aki csúcspolitikusként is mindig civil tudott maradni. Aki a magaslatokban is járt – országos politikai alelnöke volt az akkor még egyetlen érdekvédelmi szövetségünknek – majd onnan aláereszkedve, képes volt tisztességesen újjászületni a „barikád” túloldalán kutatóként, oktatóként és civil mozgalmárként egyaránt. Egy sajátos huszadik századi reneszánsz emberrel van dolgunk tehát, aki újságíróként, riporterként, politikusként, önkormányzati képviselőként, kutatóként, egyetemi oktatóként és a civil társadalom avatott szervezőjeként is mindig önmaga maradt: a közössége értékeit és érdekeit felismerő, azt felvállaló, kreatív energiáit annak szolgálatába állító szellemi munkás.[…] Kutatói-oktatói minőségében sem tagadta meg harcos önmagát, amikor az önálló magyar egyetemért akciózó Bolyai Kezdeményező Bizottság fiatalabb tagjai mellé állt 2003-ban, és vállalta a BKB elnökségét. E tisztségről akkor mondott le, amikor a Hantz Péter és Kovács Lehel alelnököket kiállásuk miatt 2006 tavaszán kirúgták az egyetemről, neki pedig dékáni felszólításra 2006 őszétől más munkahelyet kellett keresnie. […] Meghatározó szerepe van abban, hogy a szórvány fogalmát sikerült tudományosan megalapozni. Bodó Barna nevéhez köthető több fontos stratégiai anyag kidolgozása. Ezek közül is kiemelkedő az a szórványstratégia, amelyet a MÁÉRT szórványbizottsága társelnökeként tett le az asztalra, és amelyben új irányt szabott nem csak a szórványközösségekkel kapcsolatos tudományos kutatásoknak („a szórvány mint nemzethatár” értelmezése az ő nevéhez köthető), hanem a közösségépítésnek és támogatáspolitikának is. Maradandó ebben a tekintetben az általa életre hívott temesvári Szórvány Alapítvány.”