Dr. Szili Katalin Asszonynak

a Magyar Országgyűlés Elnökének

Tisztelt Elnök Asszony!

Mindenek előtt szeretném kifejezni köszönetünket, hogy lehetőséget kapunk arra, hogy 2006. július 18-án a támogatáspolitikával kapcsolatos megjegyzéseinket, elképzeléseinket, javaslatainkat Ön elé terjeszthetjük és megbeszélhetjük.

Az alábbiakban röviden összefoglalom, milyen fontosabb témakörökre szeretnénk kitérni a találkozó során.

• Bár az első levélben is szerepelt, szükségesnek érezzük ismételten hangsúlyozni, hogy az erdélyi magyar civil szféra életképessége, működőképessége és hatékonysága létfontosságú az erdélyi magyar közösség megmaradásának szempontjából. Ezt alapigazságnak tekintjük.
• Ismert és politikai/társadalmi folyamatok kapcsán gyakran idézett alkotmányos tétel, miszerint a magyar állam felelősséget vállal a határon túli magyar közösségekért. Erre az alkotmányos előírásra azért érezzük szükségét utalni, mert a felelősségvállalás kötelezettségét írja elő, annak mértékéről nem mond semmit. Amennyiben valamilyen ok miatt a támogatás a civil szféra működését veszélyeztető módon a korábbinak hányadára esik vissza, az alkotmányos tétel betű szerinti olvasatban nem résül, de az előírás szelleme szerinti értelmezésben igen. Ezért tartanánk igen szükségesnek a hivatkozott felelősségvállalás mértékének pontos meghatározását. Célszerű volna megjelölni, hogy az éves állami költségvetésből milyen mértékű támogatást kapjon a külhoni magyarság. Ez stabil alapokra helyezi a határon túli magyarságra vonatkozó támogatáspolitikát, és kiemeli azt a politikai csaták kereszttüzéből.
• A támogatáspolitika olyan eszköz, amely révén az alkotmányos felelősség a gyakorlatban megvalósul. A támogatás két fél közötti szerződés a kölcsönösen fontosnak tekintett feladatok teljesítését illetően. Minden szerződés feltételezi mindkét fél aktív jelenlétét, párbeszédét a támogatandó területek és programok vonatkozásában. Milyen területeken, milyen mértékű, milyen ütemezésű támogatásra volna szükség, ezt mindig a célközösségek (ez alatt a civil szférát értve) képviselete tudja a legpontosabban megmondani. Ezért volna szükséges a célközösségekkel történő időszakos konzultáció, amire szinte nincs is példa a határon túli támogatáspolitikában. Stratégia kidolgozására volna szükség, ami elemző anyagokat, folyamatos párbeszédet feltételez. Ennek módozatairól szeretnénk javaslatainkat előterjeszteni.
• Mi, a támogatások célszervezetei és természetesen erdélyi magyar civil szervezetek, az elmúlt évek során a jelenlegi támogatási rendszerről világos képet alakítottunk ki. A jelenlegi, pontosabban a jelenleg még működő rendszer több szempontból is komoly korrekcióra szorul:
  1. Nincs, illetve nem megfelelő a kapcsolat (konzultáció) a civil szféra képviseletével a döntéshozás szakmaiságát és az eredeti forrásadatok biztonságosabb felhasználását illetően.
  2. A pályázatok benyújtásának rendszere nem egységes, nehezen átlátható, és olyan feltételekhez kötött (lebonyolító) bizonyos esetekben, amelyek indokoltsága igen megkérdőjelezhető.
  3. A pályázatok meghirdetésének időpontját illetően nincsenek tekintettel a tárgyév tevékenységeinek a tervezhetőségére.
  4. A kifizetések módja és biztonsága: a kizárólagos utófinanszírozás igen sok esetben a projekt végrehajtását veszélyezteti, ugyanakkor az EU-s alapok esetében mindig van elő- és utófinanszírozás is; nagyon sok a csúszás a kifizetéseket illetően, ami miatt sok szervezet több szervezet ellehetetlenül.
• Az eddigi tapasztalatok összegzéseként, az új támogatáspolitika megalapozásánál indokolt a magyarországi gyakorlatot alkalmazni, amely a magyar kormányzat – a civil társadalommal 2003-ban közösen kidolgozott – civil stratégiáján alapszik. Ezek szerint az állami intézmények a támogatáspolitika alapvető lépéseit illetően konzultálnak a civil szféra képviselőivel, ennek intézményi kereteit is létrehozzák (lásd: Nemzeti Civil Alap). A határon túli támogatáspolitikát mindeddig nem a civil szféra, hanem a politika szereplőivel egyeztették/egyeztetik, pedig a politikai-civil kettősség a kisebbségi társadalmak vonatkozásában is létezik. Ezért tartanánk szükségesnek a konzultációt a civil szféra szereplőivel rendszeresíteni.

Jelen tematikai javaslatunkat a találkozón mellékletekkel fogjuk kiegészíteni.

A Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége részéről a következő összetételű delegáció utazik Budapestre: Sándor Krisztina alelnök, Somai József igazgatótanácsi tag és alulírott.

Amennyiben további információk volnának szükségesek, szívesen és örömmel állunk az Ön és hivatala rendelkezésére.

A találkozó lehetőségért újabb köszönettel és tisztelettel,

Dr. Bodó Barna

a MCSZESZ Igazgató Tanácsának elnöke

Kolozsvár, 2006. szeptember 7.