Az 1989-90-es rendszerváltozást követően, ugyan történt elitcsere, mégis, a magyar társadalom különböző rétegeit átfogóbban nem érintette. Mondhatni, a régebbi elit átruházta a hatalmat az új elitre, de mindez a hétköznapi emberek feje fölött történt. Ma Magyarországon nem tudunk élni a modern demokrácia, ill. az Európai Unió nyújtotta lehetőségekkel, mivel az önszerveződést igényelne, melyben saját sorsunkat a kezünkbe véve, felelősséget vállalnánk önmagunkért és egymásért. A civil együttműködés eredménye lenne a valódi önkormányzatiság, sok párhuzamosan zajló helyi szintű szerveződés, melyek laza hálózatot alkotnának egymással, kontrollt gyakorolva a politika felett.
Így az állami szektor mentesülne rengeteg feladat alól, és egy szolgáltató szektorként működne, mely a civil szerveződések hálózatát egészítené ki. A valódi hatalom tehát az állampolgárok kezében lenne, nem a politikusokéban.
Szükség volna arra, hogy civil szervezetek jöjjenek létre minden területen, melyek kommunikálnak egymással (lásd Habermas, kommunikatív cselekvés). Ennek hiányosságai ma nagyon szembetűnők Magyarországon. Hankiss Elemér elmélete alapján próbálom meg az okok egy részét feltárni, de előbb nézzük a civil társadalom hátterét.

A teljes dokumentum itt olvasható.