Civil Akadémia – Kalmár Ferenc nagykövet Temesváron

Az európai kisebbségek esélyei

Kalmár Ferenc Magyarország szomszédságpolitikájáért felelős miniszteri biztosa felügyeli a Kárpát-medencei utódállamokkal fenntartott (kisebbségi) vegyesbizottságok magyar ügyeit, ugyanakkor aktív szerepet vállalt az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának magyar elnökségében is. Az erdélyi származású diplomata 2023 június közepén Temesváron járt, a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének vendégeként, és a nemzeti kisebbségek jogaiért folyó európai küzdelemről beszélgettünk.

Kalmár Ferenc temesvári előadásának főbb kérdései.

Sokan felteszik a kérdést, hogyan állunk a kisebbségek védelmét illetően Európában és az Európai Unióban? Ki kell mondani: rosszul. A helyzet egyáltalán nem mutat javuló tendenciát, sőt. Ez a helyzet Európában általában, de az Európai Unióban sem beszélhetünk előre lepésről. Franciaország megígérte a korzikaiaknak, hogy foglalkozik a helyzetükkel, el is készült egy autonómia-statútum, de ezt a francia alkotmánybíróság elsöpörte azzal egyszerű indokkal, hogy az országban csak franciák élnek, korzikai nép nincs.

Bár léteznek pozitív példák Nyugaton, ezeket Európa keleti részén nem veszik figyelembe. Körülbelül 16 autonómia működik Európa nyugati országaiban. Ezek közül a dél-tirolit érdemes kiemelni. 1972-ben hozták létre. Eladdig Olaszország és Ausztria – a két érdekelt állam – között feszült volt a viszony. Első szakaszban ez a feszültség feloldódott, majd elkezdődött az együttműködés kisebbségi kérdésekben is. Eljutottak odáig, hogy ma közösen lépnek fel bizonyos kérdésekben, és nem kizárt, hogy a jövőben egymásért fognak kiállni ezek az államok. Különben meg kell jegyezni, hogy a statisztika azt mutatja, minden európai autonóm tartomány gazdaságilag az európai átlag fölött teljesít.

Európa keleti felén, a volt szovjet utódállamokban a helyzet sajnálatos. Egy kivétel van. De Szerbia nehezen mondható utódállamnak, az 1980-as évekbeli különállása folytán. Egyedül itt van egy korlátozott kulturális autonómia. Ugyanakkor Szlovákia a legfurább példa: a kollektív jogokat (autonómia) tagadja, de a kollektív bűnösség máig része annak a világnak. A Beneš–dekrétumok Szlovákia EU-s tagsága ellenére érvényben vannak, az utóbbi években is több olyan esetre került sor, amikor ezekre való hivatkozással fosztottak meg magyarokat földjüktől.

Romániában a többségi politika állítása szerint a kisebbségi jogok területén modellértékű a helyzet. Felmerül a kérdés: igaz ez? Mert itt élő polgárokként nem ezt érezzük. Belátható, hogy a román hivatalos álláspontot könnyű cáfolni, mert egyszerűen nem igaz. Románia a nemzetiségek kollektív jogait nem ismeri el, ami alapkérdés. Azok a többségi társadalomból jövő igények, hogy a kisebbségeknek integrálódniuk kell a többségi társadalomba, a kollektív jogok biztosítása nélkül egyenlő a beolvadással. Aki egyénileg integrálódik, az beolvad a többségi társadalomba.

Az orosz-ukrán háború kihat a kisebbségek helyzetére. Oroszország Ukrajna elleni agressziója nem csupán a világpolitikában nyitott új lapot, de a nemzeti kisebbségek védelmében is új helyzetet teremt. Az orosz politikai vezetés ismételten hivatkozik arra, hogy a nemzeti (orosz) kisebbségek védelme érdekében volt szükség az Ukrajna elleni „különleges katonai hadművelet” megindítására. Bár ezek az orosz igazolási kísérletek nyilvánvalóak távol állnak a valóságtól, mert a helyzet sokkal komplexebb, arra alkalmasak lehetnek, hogy a nemzeti kisebbségek problémáját démonizálják, ijesztően kimerevítsék.

(B.B.)