„A Batyu Táborban sok szerelem született”

Szerintem aki valaha is foglalkozott Vajdaságban néptánccal, az legalább egy Batyu táborban ott volt. Vendégként, résztvevőként, tanárként, kíváncsiskodóként… ez mindegy, de jelen volt.

Én magam is jártam ott, résztvevőként, már az első táborban Óbecsén, majd követtem Dreára. Mostanában vendégként látogatom meg a táncos lábúakat. Nagyon szívesen emlékszem vissza ezekre az időkre, a táborra, annak himnuszára, a dohos falak között matracokon alvásokra, a táncházakra, a könnyes búcsúkra. És az idén ez a bizonyos tábor 25 éves.

Kisimre Szerda Anna — Panna is ott van már a kezdetek óta. Szervez ő. Az első táborban tőle tanultunk éneket, ma is itt cseng a fülemben az egyik népdal refrénje: „Ha megtanulok szitálni, szitálni, a faromat riszálni, riszálni.” Sok minden ott cseng a fülemben, ha azt mondom, Batyu tábor, és sokféle érzelmet tudnék hozzá kapcsolni. Barátságok, szerelmek, rengeteg népzene, néptánc, hajnalig tartó buli, fagyi a büféből.

A tábor vége felé érkeztem meg Zentagunarasra, s a társaságon végignézve, azt hiszem, megállapíthatjuk, hogy az idén is igen jól sikerült a rendezvény. Fáradt, keveset aludt, de elégedett és boldog arcok néztek vissza rám. És különösen a sok régi arcnak örültem. Hiszen ez egy olyan fesztivál, ahová felnőttként és gyerekként is járhat az ember. Pannával ültem le beszélgetni.

* Huszonöt évvel ezelőtt volt az első Batyu tábor. Az igen! Gratulálok!

— Köszi. Nagyon örülünk, hogy a tábor megérte ezt a szép évfordulót, mert nagyon sok népzenei, néptáncos tábor van Vajdaságban. Éppen valakivel számolgattuk, hogy olyan tizennyolc, s a nyári szünidő tíz hétig tart, tehát bőven elég ez a mennyiség. Ezt (is) szemügyre véve megállapíthatjuk, hogy panaszra nincs okunk. Az idei Batyu táborban 250 és 260 között van azoknak a fiataloknak, gyerekeknek a száma, akik itt voltak. Itt a néptáncon van a hangsúly, emellett tamburaoktatás is folyik. A legfiatalabbak voltak az idén legkevesebben, tizen-egynéhány gyerek jelentkezett, őket Varga Viola és Gazsó Tibor — Somi oktatták. A fölsősök nagyon sokan jöttek el, szám szerint 130-140-en, ők két csoportban táncoltak, az 5.-esek és a 6.-osok bukovinai táncokat tanultak Patyerek Csabától és Patyerek Fodor Nórától, a 7—8. osztályosokat pedig Utasi Péter és Utasi Viktória tanította vajdaszentiványi táncokra. Az idén a felnőtt korosztály is nagy létszámban képviseltette magát, több mint 90-en tanultak kalotaszegi táncokat, itt is két csoportban. Komáromi Kristóf és Kádár Kata oktatták az úgynevezett kezdőket, akik még eddig sohasem táncoltak kalotaszegit, Molnár Bálint és Németh Eszter pedig a haladó csoportot.

* S a zenészek?

— A tamburásokkal Csonka Balázs és Zombori Péter foglalkozott, a táborban a Fokos zenekar (Szerda Balázs, Cseszák Zsombor, Szabó András, Jovánovity Péter és Csonka Balázs) muzsikált, valamint a Csalókából Kelemen Zsolt és Borsodi Árpád. A fiatalok szabadidejükben kézműves-foglalkozásokon vehettek részt: Lukács Fodor Valérianemezelt velük, Borsodi Dimény Ibolya gyöngyöt fűzött, és volt még bútorfestés is, Rind Melitta vezetésével. Ezek visszatérő tevékenységeink, de a gyerekek nagyon szeretik őket, fiúk-lányok egyaránt. Jönnek, nemezelnek, gyöngyöt fűznek, festenek, hogy legyen mit megmutatni, illetve hazavinni a szülőknek.

* Mesélték nekem kint a többiek, amíg kávéztunk, hogy esténként koncertek is voltak. Ezek szerint szépen megünnepeltétek a huszonötödiket.

— Igen. A nyitónapon a Csörgő citerazenekar tartott lemezbemutató koncertet, kedden este pedig a Pendergő tamburazenekar tagjai, hiszen nekik is nemrég jelent meg a lemezük. Csütörtökön a táncoktatók és a zenészek adtak egy közös műsort, melyet nagyon élveztek a táborlakók, hiszen a tanáraik azt táncolták viseletbe öltözve, amit tanítottak. Ez új ismeretanyag volt számukra arról a táncról, amellyel egy hétig foglalkoztak. Esténként természetesen volt táncház, melyet a Batyu tábor himnuszával indítottunk, majd Resócki Rolland és Varga Lilla oktattak, hogy a táborozók más táncokkal is megismerkedjenek azokon kívül, amelyeket napi hat órában tanulnak. Az esti koncertek egyébként nyitottak voltak a nagyközönség számára is, jöttek is sokan a környékről.

* Miért a Szerelem, szerelem… kezdetű népdal lett a Batyu tábor himnusza?

— Mert ez egy szép al-dunai székely dal, a szövegében ott a szerelem, s a Batyu táborban is igen sok szerelem született. Ez régen is így volt, s az idén is látszott, ki kivel szimpatizál, valamint minden évben sok új barátság is születik. Azt hiszem, ez a lényege minden tábornak, de itt, a Batyuban látom ezt leginkább. S azt is tapasztalom, hogy a résztvevők később is eljárnak egymáshoz, olyan mély barátságok szövődnek itt. Járnak egymás rendezvényeire, szülinapokra, táncházakba stb.

* Lehet, hogy ez az, amiért olyan sokan visszajárnak. Ez a sok „szövődés”.

— Lehet. Hiszen nem csak helyiek, illetve nem is csak a mi vonzáskörünkbe tartozó fiatalok vannak itt. Sokfelől érkeznek. Még Magyarországról is. Az idén úgy jártunk, hogy a jelentkezési határidő végén még csak negyven-egynéhány magyarországi táborlakó volt bejelentkezve, s tíz csantavéri táncos. Ekkor elkezdtünk telefonálni, hogy kiderítsük, miért nincs több jelentkező. Hát azért nem volt, mert sokan egyértelműnek vették, hogy jönnek, ezért nem is jelezték ebbéli szándékukat, sokan pedig akkor kaptak észbe. A telefonok után azonnal felgyorsultak az események, egykettőre megvoltunk a 250 körüli létszámmal, a tábor előtti héten is még előfordult, hogy egy nap 15-en jelentkeztek. Ez talán annak is köszönhető, hogy már megkezdődött a táboros idény, s a gyerekek egymást „húzzák” a többi táborba. Nekünk viszont a spontaneitásuk egy picit stresszes, hiszen tudnunk kell, hány ebédet és vacsorát kell majd főzni, hány pólót rendeljünk, stb. Persze kajából mindig többet számolunk, hiszen a néptáncos kamaszok étvágya igen jó.

* És az is jó, hogy ennyire vegyes a korosztály. Nincs külön gyerektábor, mindenki itt van, egy helyen.

— Sosem gondoltuk, hogy külön gyermektábort kellene szerveznünk, mert éppen ezek a példák a fontosak. Hogy a kicsik lássák, hogyan viselkednek az idősebbek, mit hogyan csinálnak. Hogyan mulatnak, közelítenek egymáshoz, kérnek fel egy lányt táncolni, emellett pedig azt is el kell lesni, hogy nem szemetelünk, magunk után rendet teszünk, pontosak vagyunk.

* Több település után most itt vagytok Zentagunarason. Úgy érzitek, megtaláltátok az ideális helyszínt?

— Én úgy érzem, igen. Voltunk ugye Óbecsén, Dreán, Pacséron, és most itt. Zentagunarasazért ideális, mert nincs közel a lakóházakhoz az iskola, a bázisunk, tehát nem a főút mellett van, az udvara fás, árnyas, a sátraknak sok hűvöst ad, szóval egy picit el vagyunk zárva a külvilágtól, ami jó. Annyi a hátránya (ha ez egyáltalán annak nevezhető), hogy nem minden foglalkozás helyszíne az iskola, hiszen itt csak a tornateremben tudnak táncolni, illetve az emeleten van egy nagyobb tér erre a célra. Az osztálytermekben a tamburaoktatás és a kézművesek kaptak helyet. A nagyobb csoportok a színháztermet, a tűzoltóotthont s a ruszin otthon báltermét vették birtokba. Ide busszal közlekednek, mert ennyi tánc után még napi négyszer lesétálni ezt a távot — sokszor a napon — eléggé fárasztó lenne.

* Végignézve a táborozók arcán, azt látom, hogy mindenki friss, üde, pihent, gálára kész. És még vannak emlékeim ezekről az arcokról. Neked van-e kedvenc élményed az elmúlt huszonöt évből?

— Már egy ideje nincs, mert annyira izgulok, hogy mindenki épségben maradjon, hogy ilyenkor a rossz élmények jobban megmaradnak. Ami jellemző a Batyura, hogy eső nélkül soha nem ússzuk meg. Már a faluban is kérdezgetik, ha nagy a szárazság, hogy mikor kezdődik a tábor (hogy essen már az eső). Az idén a nagy meleg miatt kinn voltak a tűzoltók is, hogy egy picit felfrissítsék a társaságot s a terepet. Pihenés? Hát arra nem sok idő marad, hiszen az első és a második este képtelenség elküldeni a gyerekeket korán aludni, tele vannak izgalmakkal, élményekkel. A harmadik napra szoktak elfáradni, ilyenkor van játékdélután, melyen jól kipihenhetik magukat, s újult erővel vághatnak bele a tábor második felébe. Az idén kibírtuk eső nélkül egészen az utolsó napig, de ezt a néhány cseppet sem lehet esőnek nevezni. Lehet, hogy a 25. Batyu tábor alkalmából a fentiek is egy picit megkegyelmeztek.

* Akkor nyugtass meg, hogy még nagyon sok Batyu tábor lesz a jövőben.

— Ha lesznek érdeklődők, akkor Batyu is lesz.

Forrás: Hét Nap