Főtisztelendő Tőkés László Püspök Úrnak
Európa Parlamenti képviselőnek
Nagyvárad
Főtisztelendő Püspök Úr!
Tisztelt Képviselő Úr!
Kedves László!
Úgy érzem, ezzel a levéllel tartozom Neked mind az általam képviselt szervezet (Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége), mind a magam nevében.
Nehéz időket élünk, amikor a feszültségek élesebbek, az összhang nehezebben alakul ki. Ilyenkor minden szó és gesztus, minden jelzés fontos.
Alighanem jelzésnek vetted, amikor az EP-választásokra készülő jelöltlista kérdésében két alkalommal is meghívást kaptam Tőled, az EMNT elnökétől, és személyesen egyik alkalommal sem sikerült jelen lennem. Mindkét alkalommal a MCSZESZ képviselete biztosított volt: Sándor Krisztinát személyesen kértem fel a feladatra, másodszor Somai József közös barátunk képviselte a Szövetségünket, immár az Igazgató Tanácsunk által adott mandátummal. A második tanácskozás alkalmával a számunkra kiemelten fontos kérdésben, a nemzeti lista ügyében hangsúlyos felszólalás történt. Egyesek számára úgy tűnhetett, számunkra az Erdélyi Magyar Konvent kérdése a legfontosabb, de itt ok-okozat felcseréléséről van szó. Ugyanis azért jelentkeztünk a Konvent javaslatával, mert az erdélyi magyar közösség érdeke több alkalommal, igen fontos, jövőnk vonatkozásában meghatározó kérdésekben pártérdekek mögé szorult, ezek áldozatává lett. Tudjuk és figyelembe vesszük, hasonló javaslat született már, éppen az EMNT is javasolt hasonló intézményt, ugyanakkor hasonlóképpen ismert a végkifejlet, a struktúra létrejöttének elmaradása. Egy ilyen közösségileg kiemelten fontos kérdés az EP-jelöltek listája.
Kezdeményezésünkkel éppen azért kerestük meg az EMNT-t már a Konvent javaslatának a nyilvánosságra hozatala előtt, mert ebben a Tanácsot partnernek gondoltuk és tekintjük mindmáig.
A kolozsvári RMDSZ-EMNT találkozó az EP-jelöltlista kérdésében nem az erdélyi magyar nemzeti listás megoldást hozta, hanem pártlistát, amelyre felkerültél Te, Főtisztelendő Püspök uram, és az EMNT által jelölt további személyek, ha jól tudom 75-25%-os megoszlásban. Ezek politikai hovatartozásáról, illetve az erdélyi magyar politikai világ további szereplőiről – MPP, SZNT – a sajtóba kikerült információk nem szóltak, ezekről mindenféle feltételezések kerültek nyilvánosságra.
A civil szféra, mint nemzeti közösségünkért tevékenykedő, a mindennapi aprómunkát vállaló, hiteles személyek képviseletét magáénak tudó szegmentuma közéletünknek, természetesen nagy figyelemmel követi az ilyen és ehhez hasonló fontosságú politikai történéseket, és civil kötelessége megnyilvánulni. Nem politizál, nem a politikusok helyett szólal meg – hanem figyelmeztet. S ha az első megszólalás eredménytelen, ismételten hangot ad véleményének. A vélemények palettájából ez képviseli az egyik szeletet, remélhetőleg a fontosak közül valót.
Civil felelősségünk jegyében és hangján szólaltunk meg akkor is, amikor a politikai lépést megelőző tárgyalás során a nemzeti listát képviseltük, és akkor is, amikor a megállapodás megkötése után, de aláírása előtt a nyilvánosság előtt megjelentünk álláspontunkkal. Az itt megfogalmazott vélemény – idézem: „a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) nem tartja elég átfogónak az EMNT és az RMDSZ között született megállapodást, ugyanis nem létezőnek tekinti egyik magyar pártunkat. Továbbra is kiállunk a nemzeti lista szükségessége mellett.” – jelzés. Mint minden civil felelősség jegyében megfogant állásfoglalásnak, ennek a sorsa is a politikusi hozzáállás függvénye.
Mi nem tudunk és nem is akarunk politikusi felelősséget magunkra vállalni. De jövőnk érdekében felelősséget vállalunk. A mi felelősségünk az, hogy minél határozottabban kiálljunk amellett, hogy közösségünk jövőjét ne szűk pártérdekek mentén létrejövő és ennek megfelelően működő struktúrák döntsék el.
Hisszük és tudjuk Püspök Úr, hogy ebben a kérdésben hasonló véleményt képviselsz. Tudjuk, az elvekben egyetértünk. Ha minden egyes lépést illetően nincs is meg közöttünk az összhang, ez remélhetőleg nem jelenti azt, hogy a nagy cél kérdésében nem tudunk közösen dolgozni. Hisszük azt, hogy tudunk és fogunk is.
Ennek tudatában kérlek Püspök Úr, fogadd őszinte nagyrabecsülésemet,
Temesvár, 2009. febr. 20.
