Az alábbiakban felvázolom a romániai magyar támogatáspolitika helyzetével kapcsolatos dilemmákat. Ezekre választ kell adni annak érdekében, hogy igazi reformban lehessen gondolkodni.
A támogatáspolitika(i rendszer) helyzete: általános válság és zavar:

• Magánalapítványok közalapítványi feladatokat kapnak, ugyanakkor nincs közbeszámolói kötelezettségük, nincs olyan kisebbségi köztestület, amely ellenőrizné a tevékenységüket (az eddigiek – Communitas Alapítvány, Iskola Alapítvány, Progress Alapítvány – mellé újabbak jöttek létre – Janovics Jenő Alapítvány, Eurotrans Alapítvány – és ezeket az RMDSZ nevében, az RMDSZ által kinevezett, semmilyen közösségi ellenőrzésnek alá nem vetett személyek vezetik)
• A döntési folyamat elpolitizálódott, az RMDSZ kisajátította a döntéseket minden szinten (saját embereit nevezi ki mindenhova, még a szaktestületekben is a Szövetség politikusai vannak túlsúlyban). Évek óta nehezményezi ezt a civil szféra, az RMDSZ válasza: szükség van a reformra, de nem változik semmi.
• Nem világosak az elvi szempontok: magyarországi közpénzek felhasználását illetően (elvben nem kaphat román állami intézmény beruházásra magyar közpénzt, a gyakorlatban igen – lásd dévai iskolaközpontot).
• Nincs transzparencia – a döntéseket megalapozó értékelési folyamatról semmi információ (nem közlik az elutasított pályázatok névsorát, a pályázó nem kap információt a beadott pályázat értékeléséről, ezért érzik igen sokan azt: osztogatás és nem érdem szerinti elosztás történik).
• A fő prioritásokat és szempontokat a pártközpont – RMDSZ Elnöki Hivatal – dönti el, ezért léphetnek fel hatalmas aránytalanságok: pl. egyik megye nagyságrendileg kap nagyobb összeget, mint a másik.
• Konkrét bírálatra igen kevesen vállalkoznak, mert anyagilag függnek az RMDSZ-től, illetve mert ezzel kizárják magukat a további támogatásokból: az RMDSZ vezetői olykor nyíltan megfogalmazzák: a támogatási pénzekért politikai támogatást várnak el. Zsarolás vagy zsarolás-ízű ez a gyakorlat.

Ebben a helyzetben:

• általános elégedetlenség a civil szféra részéről;
• a civilek között nő a bizalmatlanság, nincsenek, fellazulnak a hálózati kapcsolatok;
• a helyi közéletben látszat-együttműködések alakulnak ki: a politikai tényezők uralják a terepet;
• a politikai-civil kapcsolatok mindinkább klientizálódnak, a civiltől elvárják, hogy a pluralizálódó erdélyi politikai színtéren politikailag foglaljon állást: aki nem RMDSZ-párti, támogatásra alig számíthat;
• a civilek elbizonytalanodnak, a működéshez szükséges források politikai kondicionáltsága visszahat a célok kijelölésére: nem azt teszik, ami helyileg szükséges, hanem azt akarják kitalálni, vajon mit támogatna leginkább a politika.

Tisztázandó:

• ki miként értelmezi a nyitottság és nyilvánosság kérdését;
• ki milyen partnerségben gondolkodik;
• miként mérhető a civil teljesítmény, a civilek feladatvállalásának hasznossága;
• lehetséges-e valamilyen koordináció a támogatáspolitika szereplői – a román közpénzek szétosztásáért felelős, az RMDSZ felügyelte Communitas Alapítvány, a budapesti határon túli támogatásokat osztó szervezetek és romániai helyhatóságok – között;
• miért nem történik kísérlet sem arra, hogy az EU-s támogatási rendszer példáját és tapasztalatait valamiként átvegyék?

Kolozsvár, 2010. szeptember 19.
                                                                                                                                                                                                 Dr. Bodó Barna
                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                   MCSZESZ-elnök