munkadokumentum

Elvi szempontok

• A civil szervezetek helye

–          A polgári társadalom eszménye: a piacgazdaságra és a demokráciára épülő társadalmakban törvényszerűen jön létre a három szektor: a piaci, az állami (önkormányzati) és a civil szféra.

• Nincs demokrácia, nincs nemzeti összefogás társadalmi párbeszéd, működő érdekképviseleti rendszer és erős civil társadalom nélkül.
• A demokratikus társadalomvezetés magáénak vallja a civil társadalom ideáját, a közösséget szolgálni csak a polgárokkal együtt, a civil társadalmat alkotó szervezetekkel partnerségben tehet.
• Egészséges társadalomban nélkülözhetetlen a politikai hatalom feletti civil ellenőrzés, az állami-önkormányzati, a piaci és civil szervezetek közötti munkamegosztás és együttműködés.
• Társadalmi önszerveződés: a nagyszámú civil közösség egyre inkább keretet biztosít a társadalmi önszerveződésnek, megjelentek az autonómia, az önkéntesség, az öntevékenység, az adományozás klasszikus jegyei, polgárok tízezreinek nyújtva színteret egyéniségük kiteljesedéséhez.
• A civil szervezeteket jellemzői: intézményesültség, belső szervezeti struktúra, kormánytól való függetlenség, saját képviselet, önkormányzatiság, profitfelosztás tilalma, önkéntesség. A direkt politikai és vallási tevékenységre létrehozott szervezetek nem tartoznak a klasszikus civil szervezetek közé.

• A civil szektor szerepe

           
A hatalmi intézmények és civil szervezetek kapcsolatának alapját jelentő tétel: Az állam az autonóm civil társadalmat partnernek tekinti. Ebből fakadóan:

• felismerik és elismerik a civil szervezetek jelentőségét a társadalmi demokratizmus kiteljesedésében, a polgári szabadságjogok és a személyiség megvalósításában;
• tiszteletben tartják a civil szerveződések függetlenségét, természetesnek tekintik és igénylik a civil társadalom kontrollját;
• veszélyes és megszüntetendő a civil szerveződések politikai függősége;
• a civil szervezetek nélkülözhetetlenek az önkéntesség, az öntevékenység, az önsegélyezés és a társadalmi szolidaritás szempontjából valamint a mindennapok sokszínűségének megteremtésében;
• a társadalmi párbeszéd és érdekegyeztetés szerves részének kell tekinteni a civil szervezeteket és legitim képviselőiket;
• biztosítani kell a nyitott jogalkotás szellemében a civil szervezetek részvételének lehetőségét a jogszabályok előkészítésében, véleményezésében;
• társadalmilag fontos a civil szervezetek tevékenységéhez és működéséhez elengedhetetlen pénzügyi források megteremtése;
• a szektorsemlegesség elve alapján építeni kell a civil szervezetekre a közszolgáltatások teljesítésében, az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátás, a kultúra, a környezetvédelem stb. területén a minél szélesebb munkamegosztás alapján;
• a civil szervezetek szerepe jelentős az érdekvédelem különböző területein (pl. fogyasztó-, környezetvédelem, emberi, kisebbségi, betegjogok stb.).

Gyakorlati kérdések
 

• A civil szektor szervezetei jellegük szerint lehetnek:
• öntevékeny;
• szolgáltató;
• adománygyűjtő és adományosztó;
• érdekképviseleti szervezetek;
• valamint ezek szövetségei és ernyőszervezetei.

A civil szervezetek fejlesztése során figyelembe kell venni a különböző szervezettípusok közötti kívánt egyensúlyt.
 

• A civil szervezetek működési feltételei

Gondok

• A szektor megosztott, az együttműködés helyett inkább a rivalizálás dominál. Nem alakult ki az egységes képviseleti modell, néhány ernyőszervezet működik, némely pedig igyekszik önmagát a civil társadalom egyedüli, legitim képviselőjeként feltüntetni.
• Megérett az idő a gazdálkodási jogszabályok differenciálására. Ma majdnem ugyanazon nyilvántartási, adatszolgáltatási, bevallási kötelezettségek vonatkoznak a százezer és a százmillió forintos bevétellel gazdálkodó szervezetre.

Aktuális teendők

• Civil szervezetek kapacitás-térképének elkészítése a szükséges fejlesztések megindítása;
• Átfogó megyei programok előkészítése és elindítása;
• A civil foglalkoztatás feltételeinek megteremtése illetve fejlesztése. Szolgáltatások kiszervezéséhez jogszabályi és intézményi feltételek kialakítása.

• Célok a civil szférában – nemzetállami keretek

 
Vertikális célok:

• a szervezetek működésének stabilizálása, a hatékonyabb működés elősegítése,
• a szervezetek bevonása a közfeladatok ellátásába,
• a szervezetek egymás közötti „civil – civil” együttműködésének erősítése,
• az önkormányzat és a civil szektor kapcsolatainak intézményesítése.

Horizontális-szakterületi célok:

• közoktatás, ifjúsági- és sport,
• kulturális,
• nemzeti és etnikai kisebbségi,
• egészségügyi,
• gyermekvédelmi,
• szociális,
• területfejlesztési és területrendezési, környezetvédelemi feladatok, a munkanélküliség
• csökkentése, a foglalkoztatottság, az esélyegyenlőség javítása,
• turizmus, idegenforgalom,
• közlekedés, tömegközlekedés,
• a közrend, közbiztonság, bűnmegelőzés

• Célok – kisebbségi létfeltételek

 
A civil társadalomról kialakuló kép bonyolódik a nemzeti kisebbségek civil szféráját illetően:

• a kisebbség képtelen a többségi nyilvánosság olyan jellegű és intenzitású tematizálására, hogy a kormány illetve bármilyen közszereplő ezt közösségi felelősségre vonásként értelmezhesse.
• ha a kisebbségi civil szervezet tevékenységi területe nem specifikusan kisebbségi, nem kötődik a kulturális, etnikai, vallási, nyelvi és más identitások védelméhez, akkor valóban elképzelhető, hogy – pl. egy környezetvédelmi kérdésben – olyan reakciókra kerüljön sor a nyilvánosság szférájában, amelyek igazi felelősségre vonásként értelmezhetők. De ez esetben a civil szervezet elsődlegesen környezetvédelmi, és másodlagossá válik az a sajátossága, hogy alapítói/tagjai egy nemzeti kisebbséghez tartoznak.
• Kisebbségi alapdilemma: ki a civil és kivel szemben kell a közösségi (civil) érdekeket képviselni? Az állami és kormányzati szervekkel szemben, vagy pedig a kisebbségi közösség politikai intézményeivel szemben? És függetlenségről is csak korlátozott mértékben beszélhetünk. Vannak szerzők, akik a kisebbségi civil szervezetek hármas függőségéről beszélnek: a támogatások vonatkozásában függ a magyar közösség politikai képviseletétől, függőségben van a (román) kormányzati szervekkel szemben, illetve a harmadik függőség (egyben lehetőség is) az anyaország kormányzati szerveivel szemben alakul ki.
• A kisebbségi közösség civil szerveződései elsődlegesen nem az állami intézmények köré alakuló szervezetek és hálózatok, ugyanis ez esetben a politikai-civil viszony (legalább) kettős tagoltságú. Az állami intézményi szint mellett, de még inkább azt megelőzően, létezik a kisebbségi politikai struktúra, amely intézményileg is, funkcióját illetően is karakteresen más, mint az állami szféra. Ezen másság okán tűnt ideig-óráig úgy, hogy a romániai magyar civil társadalomnak a kisebbségi politikai képviselettel, ennek teljesítményével kapcsolatosan, nem kell – nyilvánosan megjelenített – viszonyulást kialakítania. Ma világos a civil szereplők számára, hogy szerepük és felelősségük kiterjed a társadalmi stratégiák megjelenítésére is. Ez a szerepfelfogás kikerülhetetlenül vezet el a kisebbségi közösség politizáló/hatalmi struktúrájával szembeni önmeghatározáshoz, bár létezik egy olykor vitatott értelmezés, miszerint romániai magyar vonatkozásban a civil társadalom az egész kisebbségi közösséget jelenti.

• Konkrét célok

Befelé

• egyeztető fórumok
• működési feltételek
• civil mivolt – felelősség és szerep
• hálózati kapcsolatok és nyitottság
• forráskoordináció
• közösségi élmények

Kifelé

• Partnerség
  • Közös felületek – hatalommal is, üzleti világgal is
• Hatalmi játszmák
• Helyi kapcsolatok – helyi közélet
• Társadalmi tőke
• Kommunikáció – eredmények
• Demokrácia
• Helyi kezdeményezések – tervezés, stratégia
• Civil házak
• Önkormányzati kapcsolatok

Távlat
Közeli

• Önko-kapcsolatok
  • Közös viták, tematizáció
• Hírlevél – pályázat
  • munkatárs
• Szakcsoportok – bejelentkezéssel
• MCSZESZ-megyei találkozók – sorban
• Egymás látogatása – megyék között

Távoli

• hálózatok – pályázatok
• kormányzati kapcsolatok
• egy lapban – civil oldal/sarok

Kolozsvár, 2009. október 2.