HU
közérdekumegkereséseklevelek

 

  1. A civil szféra tartalmi összetevői

Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége (MCSZESZ) mintegy 100 civil szervezet szövetsége, hivatalosan a kolozsvári bíróságon bejegyzett jogi személy. A tagszervezetek érdekeinek képviseletén túl az össz-civiltársadalmi érdekképviseletet is feladatának tekint, amennyiben nem sért semmilyen civilszervezeti érdeket.

A Szövetség célja a romániai magyar civil szféra szervezeteinek felkarolása, tevékenységük hatékonyságának és eredményességének növelése, az alábbi feladatok felvállalásával:

  1. esélyegyenlőség megteremtése az információhoz való hozzájutásban, információáramoltatás, információs iroda működtetése;
  2. közvetítés a tagszervezetek és más jogi és természetes személyek számára;
  3. hálózatépítés a partnerség elve alapján;
  4. belső forrásközpontként való működés, szakmai tudásátadás biztosítása, tréningek, képzések szervezése a nonprofit szféra menedzsmentje, pénzügyvitele, adományszervezés, pályázatírás témakörökben, kiadványok megjelentetése, konferenciák szervezése, valamint szakmai könyvtár létesítése;
  5. a civil szféra kapcsolatrendszerének kialakítása, bővítése és ápolása a hazai román és a külföldi civil szférával;
  6. a tagok és a civil szféra érdekképviselete és érdekvédelme a közéletben;
  7. partnerségen alapuló együttműködés az egyházakkal, a gazdasági és politikai szférával;
  8. civil kontroll érvényesítése minden esetben, amikor közösségi érdekek sérülni látszanak; a közösségi érdekek érvényesítése abban az esetben, amikor ezek sérülni látszanak;
  9. civil kontroll érvényesítése a támogatási rendszerek működése felett; civil érdekek érvényesítése a támogatási rendszerek működésében
  10. a civil szférát érintő jogi szabályozások monitorozása, törvénytervezetek és módosító javaslatok kidolgozása és érvényre juttatása.

Az országos szakmai szervezetetek: EME (Erdélyi Múzeum Egyesület), EMT (Erdélyi Műszaki Társaság), EMKE (Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület), RMKT (Romániai Magyar Közgazdász Társaság), RMPSZ (Romániai Magyar Pedagógiai Szövetség), OMDSZ (Országos Magyar Diákszövetség). RMGE (Romániai Magyar Gazdák Egyesülete), Anyanyelvápolók Szövetsége, Kriza János Néprajzi Társaság, Politeia – Romániai Magyar Politikatudományi Egyesület és a sor még folytatható, mindenik külön-külön szakmai intézményt képez. Ezek bizonyítottak szakmai közösségszervezésben, a saját szakterületük ügyeinek intézésében és érdekeik védelmében.

Ezeken kívül több mint kétezer civil szervezet vállal valamilyen résztevékenységet az erdélyi magyar közösség önépítkezésében, az ország jobb működésében. A civil szervezetekben működő személyek (hivatásosak és önkéntesek) száma több százezer, s ma már jó részük fiatal. Ezeknek a tevékenységére alapoz az erdélyi magyar közösség a magyarság fennmaradását illetően Erdélyben.

 

  1. Támogatások rendszerének alapja

Az Alkotmány 5. pontja alkalmazásának következményeképpen törvényes szabályozásra van szükség.

Érdemi tényező a magyar alkotmányból következő kötelezettsége az anyaországnak, miszerint „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását.” Ezt a feladatot rója a magyar politikai elitre az alkotmány. Ha summásan ezt az alkotmányos feladatot nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy ennek a kötelezettségnek a mindenkori politikai elit eleget tett, és tud is tenni bármikor, mivel a feladat kitűzése annyira általános, hogy valójában bármit is tehet, mert bármilyen határon túlra szánt anyagi, szellemi, erkölcsi cselekedet elvileg beleilleszkedik az alkotmány eme passzusába. Teheti ezt annak okán, hogy „felelősséget érez a határon kívül élő magyarok sorsáért”, vagy, hogy „előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását”, akár preambulumként is használható bármilyen határon túliakról szóló dokumentumban, mert elvnek jó, de nincs semmilyen körülhatárolt tartalma. Az ebből eredő kérdésfeltevés viszont csak annyi, hogy a „felelősség” arról, hogy milyen mértékig kell alkotmányból eredeztető következményeket vállalni az anyaország kormányának addig „mindenkori”, amíg ez az alkotmány érvényben van, és csupán annyi amennyire éppen futja a politikai jóakarata.

A támogatások nagyságrendje politikai konszenzus és társadalmi közakarat kérdése. Az arányok kialakítása nagy és kis programokra, nagyobb vagy kisebb szervezetekre fogyasztási és fejlesztési (maradandó) értékek és területek támogatása viszont szakszerűség kérdése, a civil társadalom bevonása nélkül eltorzulnak az arányok, az állapotok. 70-80 %-a a civil szervezeteknek kicsinek számít, kis programokkal, de a maga helyén mind fontosak a társadalomnak, de ez a civil szféra lényege, ettől civil és összességében érdemesül felkarolásra. Téved, aki csak nagy programokban gondolkozik. Nem ismeri magát a civil szférát. Aki csak nagy programokban és nagy szervezetekben gondolkodik nemcsak a civil elvek iránti méltányossági elvek sérüléséhez, hanem a civil világ beszűküléshez járul hozzá.

  1. Működési feltételek

A sorsformáló jelentős kategóriának, a civil szférának a közképviselete közmegegyezésen alapuló kell, hogy legyen, és a demokratikus elvek érvényesítése érdekében pontosan szabályozott.

A szabályozásnak tartalmaznia kell:

  1. a kihelyezett döntéshozó, vagy javasló testületek összetétele megalakításának módszerét, amelyben  érvényesülnie  kell a közakaratnak és a nyilvánosságnak Az országos szakmai civil szervezetek legkevesebb 50 %-os arányba vegyenek részt a döntésekben. A szaktestületek összetételében az egyház, az ifjúság és a civilszakmai jelenlét kétharmados részvétellel történjen. Szaktestületi tag lehet az, aki nem tölt be semmilyen tisztséget, valamely civil szervezetben, de szakmai tapasztalata tekintély teremtő múltra utal.
  2. az alapok szakterületekre való arányosított leosztása, szakmai érvek, előtanulmányok és teljes konszenzus alapján történik tiszteletben tartva az Alapító okiratokban megjelölteket. A határon túli magyar szervezetek által létrehozott testületek segítik a támogatót a pályázati feltételek nyilvános meghirdetésében, a megítélt támogatások rendeltetésszerű felhasználásának ellenőrzésében, valamint az érintett közösségek érdekeinek sérelme vagy veszélyeztetése nélkül a támogatások minél teljesebb nyilvánosságának biztosításában. Tevékenységük ugyanakkor semmilyen tekintetben sem korlátozza a támogató – mint kezelő szerv – jogkörét és felelősségét.
  3. a pályázati kiírások a szaktestületek javaslatára történik, amely évente kidolgozza a szakterület prioritásait. Az igényelt működési költségeket a szaktestület konszenzussal hozza, figyelembe véve a pályázó szükségleteinek egymáshoz viszonyított súlyát.
  4. a testületek működési szabályzat alapján dolgoznak, hogy teljesíthessék azt a hivatását, amelyet a támogató a szakterület konzultációja nyomán meghatározott.
  5. a pályázatok elbírálásának döntéshozása a szaktestületekben történik kétharmados jelenlét abszolút többségének az egyetértésével. A pályázatok bemutatása a szaktestületek szintjén szakmai értékelés alapján történik, melyet a szaktestület két tagja írásba indítványoz, előre megszabott elbírálási kritériumok betartásával. Az elbírálási kritériumok szakma által kidolgozott pontrendszer szerint érvényesül szaktestületenként, elsősorban figyelembe véve a pályázatok (projektek, programok) közérdekű jelentőségét, szükségességét, célszerűségét, hatékonyságát, megvalósíthatóságát. A pályázatok leosztása véleményezésre a szaktestületi elnök kizárólagos hatáskörébe tartozik.
  6. a szaktestületi döntéseket minden testület nyilvánosságra hozza. Amennyiben a magasabb szintű testület változtatatást óhajt a megelőző testületben hozott döntésen a megfelelő indoklással újratárgyalásra visszaküldi az illető testületnek, amely az eredeti döntést meghozta. A változtatás indoklását külön nyilvánosságra kell hozni.
  7. elszámolási kötelezettség minden esetben az adományozó jóváhagyott okiratának és a szabályozásának megfelelően történi.

Támogató és támogatott szempontjait szakegyeztetés előzze meg, mert különben a két kategória útjai (prioritásai) elválhatnak, természetesen a közösség kárára.

A támogatónak megvannak a saját szempontjai, prioritásai, elképzelései, azonban széleskörű szakmai konzultáció hiányában pályázati kiírásai csak ezeket követik, és ezeknek megfelelően juttatja forráshoz a pályázót, aki szigorúan arra kap pénzt, amit mások tartanak fontosnak, függetlenül attól, hogy melyek az ő stratégiai pirításai, amelynek károsultja csakis a célközösség. A kérdés, hogy van-e esélye annak, hogy a civil szféra szakterületi szereplői tematizálják a támogatási politikát, támogatási prioritásokat és az ezzel kapcsolatos közbeszédet, hogy kérdésfelvetéseik és felelősségvállalásaik hatására a támogatandók kapjanak szerepet az ezekkel kapcsolatos döntések előkészítésében és meghozatalában? Az Alkotmány előírása és a kormányvégrehajtás közötti szabályozási ténykedés hiánya miatt kiesik egy láncszem, mégpedig a törvényhozás, azaz a parlamenti döntési, ellenőrzési szakasz.

Tekintettel arra, hogy a civiltámogatási döntéshozatal ez idáig titkos, vagy védett folyamat volt, nincs közkontrol és a közösség előtti vélemény- és felelősségvállalás.

A támogatási döntések esetében a konszenzus hiányában nyilvánosságra kell hozni az ellenző indokait, s megnevezni az illetőt a felelősségvállalás erkölcsi, lelkiismereti megerősítése érdekébe. A teljes nyilvánosság a méltányosság garanciája és a közösség ellenőrzési eszköze.

4.      Erkölcsösség

A nemzet megmaradásának történelmi felelőssége egyaránt tartozik a hatalmi, a civil és a gazdasági szférára.  Ennek a felelősségnek a teljesítése a három szektor szolidaritásának a függvénye, amely csakis kölcsönös konzultáció, egyeztetés és közakarat révén valósulhat meg. 

A civil intézmények elfogadják és támogatják és ellenőrzik a közéletünk tisztaságát, az általánosan elfogadott támogatási elvek érvényesítését.

A támogatási rendszerekben köztisztességnek és tekintélynek örvendő személyek az összeférhetetlenség figyelembevételével vegyenek részt. Nem lehet több forráselosztó testület tagja egy személy, csak azért, mert politikai vagy egyéb különleges bizalmasságot élvez valakik részéről.
  1. Gazdasági erő

A civil forrásteremtés új orientációja feltételrendszerének alakításában elsőrendű szempont a gazdasági élet fellendítése, de hosszú távú biztonságos támogatási hátteret kell biztositani a kultúrának, oktatásnak, szociális gondok megoldásának, s minden más civil terület fenntartásának.

  1. Zárszó

A romániai magyar civil szféra az erdélyi magyarság életképességének letéteményese. Az önrendelkezési elvek jogosulttá teszik, hogy az őt érintő kérdésekben a nem politikai egyeztetések részesévé váljon.

Az a paternális állapot, amely a 16 év alatt kialakult, gátolja az erdélyi magyar civil szféra szabad fejlődését. Mindenki dönt dolgai felett, RMDSZ, magyar kormány, román kormány, mert a civil szféra csak egy „társadalmi terület” és még mindig nem úgy tekintet, mint a közösségépítésben részvevők egyenlő partnere.

A romániai magyar civil szféra partnerei elsősorban a magyar kormány, román kormány, és RMDSZ. Az erdélyi magyar civil szféra képes elektori rendszerben az NCA által létrehozott minta szerint kialakítani szakmai képviseletét a döntéshozásban vagy annak előkészítésében való részvételre. A Nemzeti Civil Alapprogramról szóló 2003. évi L. törvény 12. § (4) bekezdése alapján az egész romániai magyarságot átfogó hatókörű szervezeteket a tevékenységi csoportok, a regionális hatókörű szervezetek tevékenységük és régiók szerinti csoportosítással, nálunk is alkalmazható és demokratikus elvek alkalmazásának érvényesítését valósíthatná meg. Ehhez elvek elfogadására, szervezeti felépítésre és szervezésre van szükség.

A rendszer demokratizmusát erősítené a támogatással kapcsolatos feltételrendszert nyilvános vitára való bocsátása.

 

Kolozsvár, 2006. július 16.

Somai József

MCSZESZ Igazgató Tanács tagja