Torockószentgyörgy
Torockószentgyörgy (románul Coltești, németül Sankt Georgen) falu Romániában, Fehér megyében. Közigazgatásilag Torockóhoz tartozik.
Nagyenyedtől 20 km-re északnyugatra fekszik.
Népesség/magyar lakosság: 542/508
Adatok
A torockói és torockószentgyörgyi falusi turizmus
Kovács Kinga Tünde
Torockó kapcsán talán a legrelevánsabb téma a turizmus kérdése, lévén, hogy a falu legfőbb megélhetési forrása. Kutatásom során arra szeretnék választ találni, hogy a falunak milyen adottságai vannak, amelyek turistacsalogatóak és ezeket az összetevőket hogyan lehetne az ők meglátásuk szerint továbbfejleszteni. Illetve azt is fel szeretném mérni jelen kutatásom keretében, hogy melyek e turisták által kedvelt hely legnagyobb hiányosságai. Minden településnek megvannak a maga hiányosságai, Torockó kapcsán több szempontból is fontos ezen problémák feltérképezése és megoldások keresése. Mindenekelőtt az helybéli lakosok életminőségének javítása (például a vízhálózat bevezetésével) lenne a cél, a turizmus fejlesztése a megélhetés érdekében, illetve egy kulturális örökség megőrzésére való törekvés.
Mivel Torockó elismert és látogatott turisztikai pont, számos tudományos munka keletkezett, amelyben a faluról írnak. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a falunak több aspektusát is illetően találáunk tudományos megalapozottságú munkát. Ezek közül a kiemelném Furu Árpád két munkáját (Torockó népi építészete[1], illetve Műemlékvédelem Torockón[2]), amelyek Torockót mint a kulturális örökség igen fontos komponensét tárgyalják, a szerző leginkább Torockó főutcájának a vizsgálatával foglalkozik. Pap Domokos Torda és környéke[3]c. turista kalauza Torda környékének látványosságait tárgyalja, e kalauz terjedelmében is számottevően ír Torockóról, illetve szomszéd falujáról, Torockószentgyörgyről. Pap Domokos inkább a környezet természeti adottságait helyezi előtérbe. Borbély István A régi Torockó[4]c. munkájában Torockó múltját vizsgálja. Olyan információkat tár az olvasó elé, amelyek nélkül érthetelen lenne Torockó jelenlegi helyzete. A szerző éltal feltárt történelmi háttérből megtudhatjuk, hogy régen Torockó bányaváros volt, míg Torockószentgyörgy falu. Ezen információ fényében már világossá válik az, hogy mi miatt fejlettebb jelenleg is Torockó, mint Torockószentgyörgy. Az Aubert Antal–Berki Mónika szerzőpáros Örökség és turizmus[5]című könyve azt világítja meg, hogy a kulturális örökségek megléte és ezek megőrzése milyen hatással lehetnek, milyen kapcsolatban állhatnak a turizmussal.
Torockó lakossága nagyrészt a turizmusból él meg, viszont, feltevéseim szerint, nem aknázzák ki megfelelőképpen a turizmust előlendítő erőforrásokat. Torockó tárgyi néprajza igen értékes, számos néphagyományt őrzött még néhány éve a falu (betlehemezés, májusfa állítás), illetve olyan természetrajza van, ami lehetővé tenné a különféle túrákat, amelynek valószínűleg örvendenének az idelátogatók (Tordai-hasadékba, Ordas Kőre, az Ilona várhoz…). Dolgozatomban azt szeretném vizsgálni, hogy mi az, ami a turizmus kapcsán hiányosságként tárgyalandó, mi az, aminek a javítására vagy akár a létrehozására szükség van. Mivel Torockó közelében lakom, jól ismerem a települést. Ismereteim alapján arra jutottam, hogy többek között a néphagyományok felélesztése is emelne Torockó látogatottságán. Ez a feltevésem vezet oda, hogy dolgozatomban a torockóiak néphagyományokhoz való viszonyulásáról is írjak.
Jelen kutatás során az interjú módszerét használtam, leginkább nagyobb panziók vezetőivel interjúztam, hiszen ők a legmegfelelőbb interjúalanyok megítélésem szerint e témát illetően. A szakirodalmi munkákat ezen lakosok interjú helyzetben való megnyilatkozásaival vetném össze. Az interjúk elkészítésére szánt idő csupán néhány nap. Az alkalmazott módszer költséghatékony, így csupán az útra meg a szállásra kellett anyagiakat áldozni.
Pierre Nora szavait szeretném idézni dolgozatom bevezetéséül. „Identitás, emlékezet örökség: korunk kulcsfogalmai, a kultúra új változatának megjelenési formái.
Három egymáshoz közel álló, sokjelentésű, többértelmű szó, amely előhívja egymást és támaszkodnak egymásra.
Az identitás a felvállalt sajátosság, elfogadott egyediség, a felismert állandóság, az önmagunkkal való szolidaritás megélése. Az emlékezés sok mindent jelent: teljes egészükben vagy félig tudatosult emlékeket, hagyományokat, viselkedés- és beszédmódokat, szokásokat és erkölcsöket.
Örökségen ma már korántsem megörökölt javakat értünk, hanem mindazt, ami megalkot minket.
Ez a három szó szinte szinonimává vált, mindenik utal a másikra, együtt pedig kirajzolnak egy olyan új konfigurációt, egy olyan új szerveződési formát, amelyet mi jobb híján csak identitásnak tudunk nevezni.”[6]
Hagyomány alatt régen az egyéni vagyon azon részét értették, amely nem a családtagok örökségét képezte, hanem a hatalmat gyakorlók, a köz tulajdonába kerültek.[7] Napjainkban amikor hagyományokról beszélünk, akaratlanul is a néphagyományokra gondolunk elsőként. Ilyen konnotációban gondolunk Torockóra is hagyományőrző faluként.
Gagyi József így ír a turizmus viszonylag aktuális (2013-as) helyzetéről: „A turizmust ma már úgy emlegetik, mint az egyes számú szolgáltatási iparágat. Az alapja a minden korban népszerű utazás. (…) A modern körülmények között a feltételek átalakulnak: fejlődnek a közlekedési eszközök (a hatvanas években indították a rendszeres, turistákat szállító charter-repülőjáratokat), nyílnak a határok, a társadalmak nagy része már városi, és egyre több a szabadidő, akkor egyre többen kerekednek fel, és indulnak-merre is?
Az irány sokféle lehet, a cél néhány tételben összegezhető: 1.a pihenés, 2. az autentikus keresése, 3. az idegennel való találkozás és ismerkedés, 4. a tudásszerzés reménye.
Találkozás, ismerkedés, tudásszerzés- komplex kommunikációs tevékenységek.”[8]
Földrajzi fekvésének, néphagyományainak köszönhetően Torockó lakósainak leginkább a falusi turizmus hoz pénzt a házhoz. „A mezőgazdaság minden kelet-európai országban stagnál vagy hanyatlik, a vidéki népesség jövedelemtermelő képessége folyamatosan csökken- a falusi turizmus nem nagy, de stabil jövedelem megszerzését, a családi termelés fenntartását tenné lehetővé. ”[9]Torockón számos panzió, fogadó, vendégház működik. A falu lakosságának a zöme ezzel foglalkozik a mezőgazdaság és az állattenyésztés mellett.
A falusi turizmus az identitáspolitikában is fontos fontos szerepet játszik. „Az indok: a paraszti-falusi, hagyományosnak mondott gazdálkodó életforma megőrzése, esetleg konzerválása, és az itt megtörténő kulturális találkozások az >> autentikussal << (népi építészettel, népművészettel, néphagyományokkal) való megismerkedés a csoportos, etnikai identitások valamiféle megújításának generálói lehetnek. ”[10]A következőkben vizsgáljuk meg azt, hogy Torockó mitől válhatott az erdélyi falusi turizmus egyik központjává.
Pap Domokos 1909-ben kiadott turista kalauzának Torockóról szóló fejezetét így vezeti be: „A legtöbb kirándulót Torockó fölkeresésére Jókai Egy az Isten című regényének hatása buzdítja, vagy legalább elkíséri. (…) Jókai e regényében, mint igen sokban, tudatosan eszményít. El kell azonban ismernünk, hogy a regény célzatának megfelelőbb helyet alig találhatott volna Torockónál. E hely tele van regényes vonatkozásokkal: fekvése, múlja, népének lelki élete, külső megjelenése egyformán ajánlják drámai események színhelyéül, költői leírások, szinezésektárgyául, mély gondolatok hordozójául.
A kirándulót is ezek az érdekességek gyönyörködtetik Torockón.”[11]
Napjainkban már kevésbé valószínű az, hogy Jókai regényének hatására keresi fel valaki a falut és környékét, viszont annál inkább áll az az állítás, amely értelmében a falu múltja, lakosságának lelki világa, a település természetrajza megkapó a turisták számára. Emellett, Torockó Fehér megye egyik kis magyarság-szigetét reprezentálja a szomszédos Torockószentgyörggyel együtt, illetve Tordától és Nagyenyedtől való kis térbeli eltávolodásának köszönhetően csendes környezet, ahol igen kevéssé szűrődik be a város zaja, zsúfoltsága, fergete, helyet adva a csendnek, az elmerengésnek, a pihenésnek, a belső világ fel fordulásnak.
„Az időre nézve ismételjük azt a figyelmeztetésünket, hogy a népviseletnek valóban érdemes megtekintését csak ünnep- és vasárnapra lehet tervezni. Ekkor lehetőleg elkísérjük a népet a templomba is, és részt veszünk abban az áhítatban, amely itt a szíveket elölti, s melyet a mi szívünkben a régi múlt emez épen maradt romantikus világának a látása is fokoz. Templomozás után otthonába követjük a népet, hogy házi berendezéseinek művészi vonatkozásait is megismerjük.”[12]Mára már kihalt a népviseletbe öltözés szokása vasárnap, viszont különleges alkalmakkor lehetőség szerint népviseletebe öltenek magukra. Sajnos kevés a lehetőség arra, hogy az eredetiséget megőrizve újabb viseletet varrjanak, újabb piros csizmát készítsenek. A templomba való bevonulásnak még mindig meg van a maga rendje, a régi ülésrend is megmaradt, de már a modern világ termékeiben járnak az emberek templomba, nem viseletben. Konfirmáláskor a gyerekek torockói népviseletben vannak, ezt a szokást még a nagyenyedi unitárius egyház is megőrizte. A turista kalauzban többek között ezt olvashatjuk a viseletről:
„A torockói népviselet, hozzáértők szerint, a német és a magyar viseletnek a keveréke.
Az alapformák németek, ezeknek merevségét azonban a magyar hatás szelídítette, színezte, változatosabbá tette. Általában nagy változatosság jellemzi a torockói viseletet. A nőknél például különbség van a hétköznapi és ünnepi viselet között, ez utóbbi megint változik kor szerint: más a kis leánykánál, más a felnőtt leánynál, más a fiatal menyecskénél, s ismét más az idősebb asszonynál. (…) A férfiak viselete sokkal magyarosabb.”[13]
Pap Domokos munkájában a házak népies berendezéséről is tesz említést. A tárgyi néprajzi alkotások mai napig is a maguk eredeti formájában megtalálható a házakban, akár a modern világ termékeivel egy helyen, akár a vendégváró úgynevezett tiszta szobában őrizve. A panziók vezetői is ezzel ékesítik panziójukat, akár régi darabokat kiállítva, akár újabbakat előállítva régi mintára. A kérdezett panziótulajdonosok mindenike elmondta, hogy valószínűleg ez a rusztikus környezet, ennek hangulata az egyik olyan dolog, ami a turistákat megragadja. „Torockó népművészeti központ, hajdani bányaváros. A rómaiak idejében vas, arany és ezüstbányászata tette jómódúvá lakosait. A XII-XIII. században német lakosságot telepítettek ide, akik a magyarsággal keveredve érvtermeléssel foglalkoztak. A lakosság városi polgárokból állott, s ez hatással volt a népművészet alakulására. A kialakuló hagyományokat századokon át megőrizte viszonylagos elzártsága miatt. Az 1900-as évek elején használatos viseletük, bútorzatuk és népművészeti tárgyaik sok középkori vonást őriztek meg.”[14] A varrottasok alapanyaga a kender volt, piros vagy kék vastagabb pamutvonallal díszítettek, mindig egyszínű munkák születtek.[15] Finom mintái az erdélyi kúriákra emlékeztetnek. „Leggyakoribb öltésfajtájuk: laposhímzés, laposhímzés szalagöltéssel, tollöltés, szálöltés boggal, rácsöltés, csavargó, szövőöltés, darázsfészkes stb. Gyakran alkalmazott motívumuk a gránátalma,liliom, tulipán – bokros szerkezetben. A XVII. századtól új elemekkel gyarapodott, népivé vált.”[16]
Király Ferenc torockói lakós napjainkban is foglalkozik bútorfestéssel, ugyanolyan motívumokat használva munkája során, mint amilyenek a varrottasokon és a használati cikkeken (edényeken, faragott tárgyakon…) is fellelhetőek.
A mai helyzettől eltérően, régen a vasbányászat jelentette a megélhetést a város számára. „Torockó vasművessége jelentőségének köszönhette fokozatos kiemelkedését a környező falvak sorából, módosodását a polgári életforma és igények irányába való fejlődését. E törekvésükben Torockó vasművesei az újkor minden hűbérellenes megmozdulásának – Dózsa, Rákóczi, Horea, Kossuth népének – fegyverkovácsai voltak. A közbeeső >> békés << időkben pedig – az egész 17. és 18. századon át – perelve a földesúri elnyomás ellen, még >> csalóka levél << (hamis okmány) készíttetésétől sem tartózkodtak, míg csak Mária Terézia idején az Erdélyi-érchegység más bányavárosaihoz hasonló szabadalmat nem kapott Torockó is. A Torockó községtől északnyugatra meredő Hegyorra, Tilalmas, Bérc és Falomódala mészkőgerinc alatti Bányászok erdeje nevű helyen a csillámos agyagpala fölött néhol 6-8 m vastagságot is elérő, elágazó vasérctelér terpeszkedik, amelyből, elsősorban, a sárgás szőkekövet (limonit) bányászták. E területeken a legrégibb bányanyomokra a temetőoldalban és a városbányarészen akadunk.”[17]A torockóiak bányászattal, vasolvasztással, vasveréssel, kovácsmunkával foglalkoztak, illetve a különféle vasból készült tárgyaik árusításával. Dávid Albert így ír a torockói bányászat hanyatlásáról: „Torockón, mint láthattuk, a vas kivonása éppoly kezdetleges volt, mint az érckövek kiaknázása. Az ember itt is, ott is roppant nagy munkával, ok nélküli önkínzással csak kevés eredményt tudott felmutatni. Ennek fő oka a torockóiak minden újítástól való idegenkedése, a régi rosszhoz való szívós ragaszkodásuk és a társulati szellem teljes hiányában keresendõ. Innen van, hogy a kohóik, verőik, még száz évvel ezelőtt is olyan állapotban voltak, mint lehettek annak előtte az őseik a 13. században. Ahelyett, hogy társulatokba állva, egyesített erővel egy nagyobb méretű műkohót létesítettek volna, apró, kezdetleges kis kohókban és verőkben kínlódtak. Máshelyt már rég alkalmazták az olvasztókban mészkő általi hőmérsékletemelést, amitől az érc gyorsabban és jobban kiolvadt, amikor a torockóiak még az elavult módszerekkel olvasztották a vasat. Habár itt, mészkőben gazdag vidéken ez szinte semmibe sem került volna, és már 1760-ban is kitűnő szakemberek ajánlották ezt a módszert, ennek ellenére, nem is próbálkoztak meghonosításával.
Önhibájuk mellé a fejlődésnek útját álló természeti akadályok is járultak. Ilyen patakuk kicsinysége, mely okból gyakran megakadt mind a kohók, mind pedig a verők működése. Ezen is lehetett volna segíteni gátakkal, zárzsilipekkel. Mivel a hámorok egymáshoz viszonylag közel voltak, ugyanazon vízmennyiséget mindannyian felhasználhatták volna, és egyesített erővel ennek a kiépítése sem került volna sok pénzébe a torockóiaknak. De ennél nagyobb és kevésbé elhárító probléma volt a már említett ok, az erdők idő előtti teljes letarolása, ami miatt a faszenet messziről és nagy pénzpazarlással kellett beszerezniük.
A torockói vasművesség hanyatlását az idők folyamán világosan igazolják a következő adatok: 1760-ban még 19 kohója és 23 verője volt Torockónak, 1847-ben már csak 11 kohója és 12 verője van, és melyeknek száma a századfordulóig 7 kohóra és 5 verőre csökkent. Mára már csak a Zoltán vereje nevű alig 130 éves verő maradt fenn, amely a torockóinál lágyabb kudrizsi vasat dolgozott fel, de gyengébben ütő kapaverőnek volt átalakítva a mecenzéfi minta szerint. A hámort azonban megvette és elszállíttatta a szebeniBrukenthal Múzeum.”[18]
Ahogyan az idézet is utal rá, a népi hitvilág és a mindennapi élet összefonódik a torockói emberben. A Torockói Néprajzi Múzeum olyan kulturális intézményként működik, amely lehetővé teszi a hajdani torockói élet megismerését a turisták számára. A látogató a múzeumba való betoppanásakor elsőként a vasbányászatról szerezhet információkat Lassel Ágnes múzeumvezetőtől, majd egy régi berendezésű torockói szoba rekonstruálását pillanthatja meg, végül, de nem utolsó sorban a torockói viseletek tárháza várja. A múzeum eme kínálata igyekszik az hétköznapokban élő, illetve az ünneplő torockói ember életét is pár mozzanatban a látogató elé tárni, a kiállított tárgyakhoz fűződő kiegészítésekről, pontosításokról a múzeumvezető gondoskodik. A falumúzeumon kívül más, kisebb magánmúzeumok is találhatóak a faluban (pl. Ida néni múzeuma), ezekben leginkább a lakók saját régi, néprajzi értékkel bíró tárgyaik vannak kiállítva. „Napjainkban egyre szorosabban összefonódik a társadalmi kommunikáció két nagy rendszere, a múzeum és a turizmus. A kulturális megjelenítés turistákat vonz, a találkozás, interakció jelentéseket termel.”[19]
„A műemlékvédelem azt jelenti, hogy a tulajdonos változása, a rendeltetés változása is az épületet, berendezést változatlanul hagyják, megóvják.”[20] A falu központjában egyedi építészetű, hófehér falú EuropaNostra díjas házak sora áll, amelyek az 1870-es tűzvész után épültek, újabb típusú kőházak. Jellemzőjük a vasból készült pinceajtó, fehérre meszelt homlokzat, stukkó díszítések, és az, hogy egységesek, mert néhány éven belül épültek.Az EuropaNostra díjat 2000-ban kapta meg a falu.
Furu Árpád azon szakemberek egyike, akik Torockóval, pontosabban népi építészetével foglalkoznak. Egy értékvédő program keretében arra próbált szakemberként intézményes keretet biztosítani, hogy Torockó épített öröksége megmaradjon, ugyanakkor ezen értékek megőrzése ne tehet legyen a falu számára, hanem a házak tulajdonosai részesüljenek támogatásban. 2012. áprilisában így vallott a programról: „Dr. Román András előterjesztése nyomán Budapest V. Kerületének Önkormányzata 1996-ban „örökbefogadott” két erdélyi települést: határozatot hozott Torockó és Énlaka építészeti öröksége megőrzésének anyagi támogatására. A három önkormányzat között azóta testvér-települési kapcsolat létesült. Az értékvédő program eszköze egy támogatási rendszer, melynek technikai lebonyolítását Torockó esetében a kolozsvári székhelyű TransylvaniaTrust Alapítványt végzi.1996-tól kezdődően Torockón mintegy 130–140 ingatlan tulajdonosa veszi át évente egyszer a havi fizetés nagyságrendjének megfelelő karbantartási támogatást (A keret). A támogatás folyósításának három feltételét a támogatási szerződés tartalmazza: a tulajdonos elvégzi háza körül a megfelelő karbantartási munkálatokat, épületei értékes építészeti és utcaképi elemeit nem változtatja meg, illetve változtatási szándékaival szaktanácsért az alapítványhoz fordul, és az alapítvány ajánlásai szerint cselekszik. A pályázati úton szétosztott helyreállítási támogatás nagyobb munkálatok elvégzését teszi lehetővé (B keret).
A Torockó Értékvédő Program a műemlék-tulajdonosokkal és a helyi önkormányzattal való együttműködésen alapszik. A program műemlékvédelmi stratégiája elsősorban a még megmaradt értékek továbbörökítését, ápolását tűzte ki célul. Nem törekszik valamely korábbi állapot mindenáron való visszaállítására, sem a jelenlegi helyzet merev rögzítésére, ezzel ellentétben azt szeretné elérni, hogy a hagyományos értékek megtalálják a helyüket a település jövőbeli, egészséges gazdasági fejlődésen alapuló életében.”[21]
Torockó és Torockószentgyörgy szomszédos falvak. Ennek értelmében a a két falu természetrajza szinte teljes mértékben megegyezik. A Székelykő és az Ordaskő mindkét falu területét érinti. Torockó közelebb helyezkedik el az Aranyos völgyéhez, mint Torockószentgyörgy, ez utóbbi meg közelebb a Kőközhöz[22] és Nagyenyedhez Torockónál. Turista szemmel nézve Torockót a főtere, bányavárosi múltja, múzeumai, vízimalma teszik érdekessé, Torockószentgyörgyöt a régen Thoroczkayak tulajdonában lévő Ilona-vár, az, hogy Brassai Sámuel polihisztor szülőfaluja.
A 2008-ban megjelent Romániai Magyar Évkönyvben néhány gondolatot fogalmazott meg Talpas János az erdélyi turizmus akkori helyzetéről. E térség magyarlakta területeit négy csoportra osztotta Fehér megyét (amelynek része Torockó és Torockószentgyörgy is) a felső szorvány területekhez sorolva. Ezt jegyzi meg erről a tájegységről:
„Mint ismeretes, ennek a térségnek a magyar nemzetiségű lakosságának jelentősebb része szigetként jelentkezik. Ezek a szigetek viszont nagyon erős hagyományőrző települések.
A régiót a turizmus szempontjából lassú növekedés jellemzi. Legelterjedtebb a régióban a kultúr-és a rendezvényturizmus. A magyarság szempontjából nagyon fontos lenne e térség turisztikai fejlesztése, hiszen jelentős művészettörténeti, irodalomtörténeti és népművészeti elemeket, értékeket tartalmaz, őriz.”[23]
Bibliográfia
Aubert Antal–Berki Mónika: Örökség és turizmus, a Pécsi Tudományegyetem kiadója, Pécs, 2009.
Bán István–Bán Annamária: A turizmus elmélete és gyakorlata, Risporint Kiadó, Kolozsvár, 2007.
Borbély István: A régi Torockó, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, Kolozsvár, 1927.
Dávid Albert: A torockói vasmûvesség, http://www.termeszetvilaga.hu/tv2000/tv0009/torocko.html, 2014.09.02.
Fekete Mátyás: Hétköznapi turizmus. A turizmuselmélettől a gyakorlatig (PhD értekezés), Sopron, 2006.
Furu Árpád: Torockó népi építészete, Kriterion, Kolozsvár, 2005.
Gagyi József: Turizmus és közkapcsolatok, Scientia, Kolozsvár, 2013., 226–233. o.
Pap Domokos: Torda és környéke. Turista kalauz, Fodor Domokos nyomdájának kiadása, Torda, 1909.
PetiLehel: Testvérfalvak és falusi turizmus,http://www.korunk.org/?q=node/8&ev=2005&honap=4&cikk=7844, 2014.05.06.
Süli-Zakar István: A terület- és településfejlesztés alapjai, Dialóg Campus, Budapest, 2003.
Talpas János: Az erdélyi turizmus helyzete és az EU-csatlakozás, In Bodó Barna (szerk.) Romániai Magyar Évkönyv 2007–2008, FundaţiaDiasporaMarineasa Könyvkiadó, Temesvár, 2008., 617–624 o.
Internetes források
http://www.erdely-szep.hu/kokoz/index.html, 2014.09.03
http://www.nepmuvesz.hu/index.php?tipus=vhaz&oldal=kezimunka/torockoi.htm, 2014.09.02.
http://www.transylvaniatrust.ro/index.php/hu/programok/torocko-ertekvedo-program/, 2014.09.03.
[1]FuruÁrpád: Torockónépiépítészete, Kriterion, Kolozsvár, 2005.
[2]Furu Árpád: Műemlékvédelem Torockón : a Torockó értékvédő program első tíz éve, Utilitas, Kolozsvár, 2006.
[3] Pap Domokos: Torda és környéke. Turista kalauz, Fodor Domokos nyomdájának kiadása, Torda, 1909.
[4] Borbély István: A régi Torockó, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet, Kolozsvár, 1927.
[5]Aubert Antal–Berki Mónika: Örökség és turizmus, a Pécsi Tudományegyetem kiadója, Pécs, 2009.
[6] Gagyi József: Turizmus és közkapcsolatok, Scientia, Kolozsvár, 2013, 119.o.
[7]Uo., 123.o.
[8]Uo. 151.o.
[9]Uo., 162.o.
[10]Uo.
[11] Pap Domokos: Torda és környéke. Turista kalauz, Fodor Domokos nyomdájának kiadása, Torda, 1909., 64.o.
[12]Pap Domokos: I.m., 65.o.
[13] Pap Domokos: I.m., 73-74.o
[14]http://www.nepmuvesz.hu/index.php?tipus=vhaz&oldal=kezimunka/torockoi.htm, 2014.09.02.
[15]Uo.
[16]Uo.
[17]Dávid Albert: A torockóivasmûvesség, http://www.termeszetvilaga.hu/tv2000/tv0009/torocko.html, 2014.09.02.
[18]Uo.
[19] Gagyi József: I.m., 151.o.
[20]Uo., 126.o.
[21]http://www.transylvaniatrust.ro/index.php/hu/programok/torocko-ertekvedo-program/, 2014.09.03.
[22] „Kőköz természeti szépségekben gazdag szikla-szoros a Torockó-Nagyenyed országúton, Torockógyertyános község után. A szoros mellett a Csitálye 773 m magas sziklaorma emelkedik és 250 m magas sima felületű sziklafalak szegélyezik az országutat. A sziklák között jónéhány barlang is van, ezekbe menekült sok nagyenyedi 1704-ben az osztrákok elől.”( http://www.erdely-szep.hu/kokoz/index.html, 2014.09.03.), Vö. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból, http://mek.oszk.hu/04800/04804/html/211.html,2014.09.03
[23]Talpas János: Az erdélyi turizmus helyzete és az EU-csatlakozás, In Bodó Barna (szerk.) Romániai Magyar Évkönyv 2007–2008, FundaţiaDiasporaMarineasa Könyvkiadó, Temesvár, 2008., 619.o.
Itt született Brassai Sámuel (1797 vagy 1800 – Kolozsvár, 1897), nyelvész, filozófus, természettudós, az „utolsó erdélyi polihisztor”, az MTA tagja. Foglalkozott matematikával, földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zene elméleti kérdéseivel, esztétikával, műkritikával is. Az oktatásügyben számos reform elindítója és előmozdítója volt; hozzájárult a korabeli tudományos eredmények népszerűsítéséhez. Az ő nevéhez fűződik az 1841-ben elfogadott tanügyi reform, melynek során az oktatás nyelve a latin helyett a magyar lett. 1848 végétől 1849 augusztusáig Bem táborában volt tiszt. 1860-ban az Erdélyi Múzeum-Egyesület hívta meg a természetrajzi tár őrének és a múzeum igazgatójának; ebben a minőségében a Mikó-kertet füvészkertté alakította át. 1862-ben lemondott az unitárius főiskolán betöltött tanári állásáról és 1000 forintos alapítványt tett a kollégium részére. 1872-ben a kolozsvári tudományegyetem megnyitása alkalmával az elemi matematika rendes tanárává nevezték ki, azonnal prorektornak választották meg. 1875–1876-ban dékán a matematikai és természettudományi karnál és 1879–1880-ban egyetemi rektor.
Fotóverseny: Szabó Kriszta képei, aki nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium VIII. osztályos tanulója
https://hu.wikipedia.org/wiki/Torock%C3%B3szentgy%C3%B6rgy
https://www.google.com/maps/place/Col%C8%9Be%C8%99ti+517611/@46.4225613,23.5501062,15z/data=!3m1!4b1!4m5!3m4!1s0x474945c39eaedbf1:0xe49d637c9d378bb7!8m2!3d46.4223779!4d23.5612016
http://www.diaszporaalapitvany.ro/fototar/erdelyi-szorvanytelepulesek/feher-megye/torockoszentgyorgy