dokumentum

Az alábbi javaslatcsomagot Bakk Miklós munkadokumentumként, vitaindító anyagként terjesztette az EMEF autonómia-szakbizottsága elé 2009. június 27-én, annak első, alakuló ülésén. A bizottság a dokumentumot vitaalapként fogadta el.
A 2009-ben meghirdetett EMEF Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) az erdélyi/ romániai magyar politikai színtér egyeztető mechanizmusa kívánt lenni, hogy a politikai szereplők megállapodjanak az a román politikában képviselendő „nemzeti minimumról”. Az EMEF szakbizottságaiba a politikai szervezetek mellé meghívtak erdélyi magyar civileket is, többek között a MCSZESZ elnökét.
 
1. Javaslatok a közös, illetve összehangolt autonómiakoncepció kérdéséhez

2. Az egyeztetés intézményesítése
– Minthogy az erdélyi magyarság autonómiájának elérése és intézményesítése hosszabb távú, összetett politikai, jogi kodifikációs és közigazgatási reformokat is magába foglaló folyamat, törekedni kell az ezzel kapcsolatos célok, stratégiák és eszközök folyamatos egyeztetésére.
– Az egyeztetés politikai és szakértői szintű kereteit még akkor is érdemes fenntartani, ha a benne részt vevők nem értenek mindenben egyet.
– Az egyeztetés kérdéseit (mind a megegyezések tartalmát, mint a véleménykülönbségek fennmaradását) a nyilvánosság elé kell vinni

2. Elvek a) Az autonómia érdekében folyó politikai küzdelem többszereplős. Ezt elismerve, az EMEF-be tömörült politikai szereplők – nem feladva saját programjaikat – elismerik az összes politikai szervezet (RMDSZ, MPP, EMNT, SZNT) azon igényét, hogy a célok és eszközök tekintetében összehangolásra, minimális szintű együttműködésre van szükség.

b) Az autonómia, minthogy elérése érdekében eddig sem tárgyalásokat elindítani, sem alkalmas politikai környezetet kialakítani nem sikerült, a következő időszakban olyan folyamat eredményeképpen jöhet létre, amely stratégiai koncepciók alapján értékelhető politikai lépések konzisztens sorozatából áll. Ezt sugallják az ismert európai példák, valamint az Európai Unió intézményépítési logikája is.
c) A közös stratégiai célból fakadóan az egyeztetés egyik minimális feltétele az, hogy kerülni kell azokat az egyoldalú lépéseket, illetve ideiglenes megoldásokat, amelyek később a továbblépés akadályává válhatnak.
d) Az autonómiatörekvések mozgalmi komponensének megerősödése és fennmaradása stratégiai jelentőségű. Szakítani kell azzal a korábban kialakult szemlélettel, miszerint a mozgalmi (választott képviselőktől független) törekvések megjelenése delegitimálja a politikai képviseletet.
3. Koncepcionális és stratégiai kérdések
3.1. A kulturális, a regionális és a székelyföldi autonómia viszonyának tisztázása:
– világos és konszenzusosan elfogadott megoldás kell egy olyan kulturális autonómia-koncepcióra, amely annak felismerésén alapszik, hogy Székelyföldnek nincs szüksége a kulturális autonómia intézményrendszerére a területi-regionális autonómia mellett/helyett.
– ugyanakkor ki kell alakítani azokat a – választott testületek közötti – egyeztető és döntéshozatali kereteket, amelyek az erdélyi magyar kultúra és oktatás közös céljaira és feladataira vonatkoznak (erre példa lehet a Svenska Finlands Folkting: a Finnországi Svéd Parlament mintájára létrejöhet – például – egy Erdélyi Magyar Parlament nevet viselő egyeztető fórum)
3.2. A székelyföldi autonómia, az ország regionális-szerkezeti átalakítása (a közigazgatási reform) és az alkotmánymódosítás koncepcionális összefüggéseinek tisztázása és egységes koncepció alá helyezése:
– az EMEF-be tömörült szervezeteknek stratégiai célként az aszimmetrikus regionalizmust ajánlott felvállalniuk, ugyanis ebben a fogalomban több politikai szint kérdései is összekapcsolhatóak: a) ebbe a fogalmi keretbe beilleszthető Székelyföld autonómiája; b) az aszimmetrikus regionalizmus immár román szakértők számára is az egyik kulcsfogalom az alkotmányreform és a közigazgatási szerkezet átalakításában (lásd a Băsescu által felkért Stanomir-bizottság szakértői anyagát); c) e fogalmon keresztül be lehet lépni egy olyan politikai-szakmai diskurzusba, amely kiemelheti az autonómia kérdését a román nyilvánosság nyelvi-fogalmi gettósításából; d) az európai politikában is jó kommunikációs lehetőségeket teremt (vö.„régiók Európája”), és szövetségeket megalapozó stratégiához is hozzasegít (az európai kisebbségi és etnoregionalista pártok többsége ma már az aszimmetrikus regionalizmus valamilyen formáját jelöli meg célként).
– az aszimmetrikus regionalizmus fogalma alkalmas arra is, hogy az eddigi törekvéseknek a leginkább egységes keretét megadja: a) az EMNT aszimmetrikus regionalizmus-csomagja jól összeegyeztethető az SZNT Székelyföld-statútumával; b) az RMDSZ terve a fejlesztési régiók átalakítására fontos lépés lehet Székelyföld területi autonómiája felé, mert hasznos területi precedenst teremt, amelyet utólag a közvetlen demokrácia eszközeivel majd korrigálni kell.
– a dolgokat történeti távlatukban is tekintve, látni kell azt, hogy az aszimmetrikus regionalizmus a föderalizmus irányába mutató fejlődés lehetőségét is tartalmazza (lásd Spanyolország és Olaszország példáját)

4.  Cselekvési irányok

4.0. Általános cselekvési irányelvek:
– egyelőre nem új tervezetek elkészítésére kell törekedni, hanem a létező tervezetek összehangolt érvényesítésére
– viszont szükséges lesz néhány kiegészítő törvényjavaslat elkészítése
– a létező tervezetek módosítására csak később, a megtett lépések függvényében kerül sor
– el kell készíteni azokat a cselekvési forgatókönyv-változatokat, amelyek az alkotmányreform különböző változataihoz kapcsolódnak. Azaz: az aszimmetrikus regionalizmus alternatívája mellett végig kell gondolni azokat a középtávú változatokat is, amelyek a) egy szűkebb, szimmetrikus regionalizmus esetén, illetve b) a jelenlegi megyerendszer megőrzése, de további decentralizálás mellett is kijelölik a cselekvési irányokat.
4.1. A kulturális autonómia érdekében:
– a jelenleg a parlament asztalán levő kisebbségi törvény helyettesítése egy olyan kulturális autonómia-törvény tervezetével, amely a kulturális autonómiát „alulról felfelé” alakítja ki. Ehhez jó minta lehet a magyar kisebbségi törvény helyi kisebbségi önkormányzata mint intézményi modell. A kulturális autonómia „alulról felfele” történő kiépítése ugyanakkor megoldást nyújthat a Székelyföld/kulturális autonómia fennebb jelzett ellentétére;
– továbbra is fenntartandó az a törekvés, hogy a kulturális autonómiának minden kisebbség számára a lehető legjobb intézményszervezési és döntési keretet kell kínálnia; ugyanakkor törekedni kell a törvényben a kisebbségek taxonomikus megnevezésére és a plurális választások biztosítására;
– a törvénytervezetbe azonban be kell vezetni azokat a kulturálisautonómia-jogosítványokat is, amelyekkel gyakorlatilag csak az erdélyi magyarság élhet (pl.a felsőoktatás koordinációjával és minőségbiztosításával kapcsolatos szakhatósági feladatkörök áthelyezése az autonómia intézményeibe).
4.2. A regionális autonómia érdekében:
– a törvényhozás szintjén: lehetőleg a majdani alkotmánymódosítás vitájával egy időben, az alkotmánykoncepció mellett be kell nyújtani az EMNT regionális kerettörvényét és az SZNT Székelyföld-statútumát. Ezzel koncentráltabb nyomást lehetne gyakorolni a törvényhozásra – ezek a tervezetek ugyanis magyarázó kiegészítései az alkotmánymódosító indítványoknak.
– a mozgalmi háttér szintjén: az RMDSZ-nek és az MPP-nek, mint Székelyföld meghatározó pártjainak támogatniuk kell minden olyan mozgalmat és civil kezdeményezést, amely Székelyföld szimbolikus egységét erősíti.
– kiegészítő törvény lehet: a) a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Kartájának alkalmazásához kapcsolódóan a nyelvi rezsimek törvényi biztosítása (a kétnyelvű földrajzi-közigazgatási területek világos kijelölése, a kétnyelvűség részletszabályainak önkormányzati hatáskörbe helyezése); b) a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény olyan esetleges kiegészítése-módosítása, amely biztosítja az etnikai arányok megőrzését a székelyföldi közigazgatásban.
4.3. Cselekvési irányok a kül- és európapolitikában:
– a „régiók Európája” koncepció határozottabb képviselete az EP-ben
– az ennek megfelelő kooperációs felületek kialakítása: a) a kisebbségi intergroup további erősítése; b) esetleg egy külön intergroup létrehozása az etnoregionális nyelvek hivatalos státusának tisztázása érdekében, mintegy kiegészítésképpen az Európai Bizottság „többnyelvűségi politikájának” kiegészítéseképpen;
– Székelyföld EU-s szintű megjelenítésének határozott támogatása (Székelyföld-marketing az EP-ben, brüsszeli iroda stb.)
– elérni a magyar külpolitika határozottabb irányvonalának kialakítását Székelyföld autonómiájának konstans, kiegyensúlyozott, kormányoktól független támogatása érdekében
– emellett folytatni kell a kulturális nemzet elismertetésének magyar törekvését, ugyanis a kulturális autonómia intézménye ennek alapján sokkal könnyebben legitimálható európai szinten.
5. Eszközök
– a közvetlen demokrácia intézményeinek bővítése (a helyi népi kezdeményezés intézményének bejáratása, megerősítése; a referendum kiíratásának könnyítése) az autonómia mozgalmi komponensének erősítése érdekében;
– a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés mihamarabbi megszervezése: az RMDSZ és MPP együttműködésével, de formailag a székelyföldi önkormányzatok kezdeményezésével megtartott nagygyűlés – amelyre viszont minden párt minden székelyföldi önkormányzati képviselőjét meg kell hívni – a székelyföldi regionális parlament előképe lehet; ennek legitimitását és reprezentativitását nem lehet cáfolni sem a román törvények, sem az európai önkormányzati szemlélet alapján.
– a székelyföldi regionális parlamentként fellépő testület lehet a leghatásosabb nyomásgyakorló eszköz annak érdekében, hogy egy tárgyalási folyamat beindítható legyen Székelyföld autonómiája érdekében. Természetesen, ennek a nyomásgyakorlásnak ki kell egészülnie egyéb, kontextuálisan létező nyomásgyakorlási lehetőségekkel, mert többféle hatás fokuszált eredménye lehet csak sikeres. 
Bakk Miklós