A demokratikus társadalom tevékeny és felelős állampolgárok létét, többpártrendszert, működő piacgazdaságot és erős civil társadalmat feltételez.

Az erdélyi magyar társadalomban a politikum és a civil szféra közötti választóvonal alig létezik, mely elsősorban annak köszönhető, hogy a rendszerváltást követően teljesen összefonódott a két társadalmi szegmens. A civil társadalom megléte mindenekelőtt demokratikus államberendezkedést feltételez, melynek elsődleges szerepe az államhatalom befolyásolása, de nem célja a hatalom megszerzése, hanem annak korlátozása, azaz a civil kontroll megvalósítása.

Az erdélyi magyar civil szféra legjelentősebb támogatási rendszerét az elmúlt években az Illyés Közalapítvány jelentette, melynek legfelső döntéshozó testülete kizárólag RMDSZ-politikusokból áll, de a nyolc szaktestületben is többségben vannak az RMDSZ-t képviselő politikusok. Ebben a helyzetben a pártatlanság kérdését illetően komoly aggályok fogalmazódnak meg, s az utóbbi évek gyakorlata azt mutatja, hogy a szaktestületi tagok sok esetben saját szervezeteiknek vagy egy általuk képviselt körnek osztják a támogatást.

Mivel az erdélyi magyar civil szervezeteknek szánt romániai és magyarországi támogatások elosztása majdnem teljes mértékben az RMDSZ irányításával történik, a civil szervezetek a klientúra-építés áldozataivá válnak. A civil szervezetek elsősorban értékmegőrző és -közvetítő, valamint szakmai szereppel bírnak, éppen szükség van a politikai szegmens és ez utóbbi határozott elkülönítésére a források vonatkozásában. Ahol a politika és a civil szféra a társadalmi feladatokat illetően kialakítja a szükséges és egészséges szerepmegosztást, ott fel sem merül, hogy a források feletti közvetlen ellenőrzőssel a politika a civil szféra felett teljes kontrollt gyakorolhasson. A mai helyzetben a magyarországi támogatások ennek a politikai kontrollnak válnak az eszközévé. Ezért is szükséges a mai rendszer reformja.

A jelenlegi magyarországi és a határon kívüli közösségek által elérhető pénzforrások több irányból is elérhetők különböző minisztériumok és közalapítványok révén.

A jelenleg még működő támogatáspolitikai rendszer több szempontból is reformra szorul, melyek közül csak a legfontosabbakat említjük:

• A határon túlra irányuló támogatási rendszer irányadó szempontjai nincsenek egymással összhangban, emellett pedig gyakran nem egyeznek az erdélyi magyar társadalmi prioritásokkal.
• A jelenlegi támogatási rendszerben a teljesen új programok gyakran előnyt élveznek a hagyományos célterületek és programok ellenében.
• Az újonnan indult pályáztató programok (lásd Szülőföld Alap) más, működő alapítványok keretösszegének a csökkenését idézték elő.
• Nem léteznek kellő mértékű intézményfejlesztési, avagy általános működési támogatások, melyek a szervezetek megerősödéséhez, fenntarthatóságához jelentősen hozzájárulnának.
• Nincs, illetve nem megfelelő a kapcsolat (konzultáció) az erdélyi civil szféra képviseletével a döntéshozás szakmaiságát és az eredeti forrásadatok biztonságosabb felhasználását illetően.
• A pályázatok benyújtásának rendszere nem egységes, nehezen átlátható, és bizonyos esetekben olyan feltételekhez kötött (pl. lebonyolító szervezetek), amelyek nehézkessé teszik a támogatási folyamatot.
• A pályázatok meghirdetésének időpontját illetően nincsenek tekintettel a tárgyév tevékenységeinek a tervezhetőségére.
• A kifizetések módja és biztonsága: az utófinanszírozás igen sok esetben a pályázati projektek végrehajtását veszélyezteti. Nagyon sok a csúszás a kifizetéseket illetően, ami miatt több szervezet tevékenysége átmenetileg vagy véglegesen ellehetetlenül.
• A pályázati kifizetések feltétele rendkívül sok bonyodalmat okoz a különböző országok jogi- és pénzügyi gyakorlatainak eltérése miatt.

A fenti hiányosságok kiküszöbölése állandóságot és biztonságot eredményezne a jelenlegi támogatási rendszerben. Ennek érdekében javasoljuk egy határon túli támogatáspolitikai bizottság létrehozását, ennek keretében egyeztetés-sorozatot indulhatna el a határon túli civil szervezetek képviselőivel. A közös stratégia kidolgozása által nemcsak a jelenlegi rendszer egészségtelen „túlpolitizáltsága” szűnne meg, hanem a támogatási rendszer működtetésében is kedvező változások következnének be.

Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi és jövőbeni, az erdélyi magyar civil szférának szánt pénzalapokat ki kell vonni a politikum befolyása alól, és kezelésüket független, finanszírozói tapasztalattal rendelkező, vagy a magyarországi Nemzeti Civil Alap keretében létrehozott pályázat-elbíráló struktúrákhoz és testületekhez hasonló entitásokra kell bízni.

Kolozsvár, 2006. július 16.

Sándor Krisztina

MCSZESZ-alelnök