A MCSZESZ elnöke, Bodó Barna, a Közösségépítés értékmentéssel című projekt keretén belül, 2018. november 27-én Bartha Sándor református lelkészt kérdezte Marosúvárról. Az interjú a marosújvári református paplak irodájában készült.

Marosújvár

1. A település leírása: fekvése (története, főúton, vagy eldugott helyen található, öregedő, vagy sok a fiatal, lakosságszám alakulása, elvándorlás)

Újkori a település, mert Marosújvár nem létezett, mint polgári település. A sóbánya működött, s a bányászok lakták ezt a helyet. A Monarchia idején indítottak be itt komoly bányászatot, ugyanúgy, mint Tordán vagy Parajdon. A munkásokat egyre jobban toborozták, s lassan kiépült Marosújvár is, elkezdett polgáriasodni. 1814-ben Marosújvárt mint önálló református gyülekezetet jegyzik már. Az akkori lélekszámról sajnos nem lehet semmit sem tudni.

1800-as évekből betelepített családok jöttek, az Osztrák-Magyar Monarchia területéről, de ezek a nevek nem magyarok voltak. Ezek olyan családok voltak, amelyek a bányászat területén éltek és működtek, és mivel itt volt a bánya, ide be is települtek/ be is telepítették őket. Ez az első világháború

2. A helyi magyarság helyzete (hányan vannak, csökken/növekszik/stagnál, ragaszkodás az anyanyelvhez, vegyes házasságok)

A lélekszám 10.000-13.000 között mozgott, a magyarság számaránya 1500 volt. 1200 református volt a maximum a gyülekezetben, emellett voltak a katolikusok, unitáriusok, zsidók, evangélikusok – persze ezek már mind kevesebben. A város 90-ig nagyon jól ment, mert itt volt a 2 nagyüzem, a szódagyár és a só-feldolgozó is. Rengeteg fiatal család volt itt, akik jórészt beköltözöttek voltak. Aztán itt keveredés jött létre, ezért nincs Marosújvárnak egységes hagyománya és tradíciója, mert mindenki hozta a magáét s az vegyült a többiekével. A bánya beindulásának idején már messziről telepítették be ide az embereket, s emiatt van az, hogy itt nincs egy ilyen régi hagyomány.

2010-ben a korházat itt bezárták, nem is csoda, hiszen az abszolút nem is volt rentábilis. Aztán idővel a fiatalság is elkezdett csökkenni, s lassan a két nagyvállalat bezárt, mindenki máshová ment, születés sem itt volt, hanem inkább máshova mentek az emberek. Dolgozni még egy ideig lehetett itt menni, mert volt a dohány- és cigarettagyár, az jól meg is volt fizetve, de aztán idővel az is bebukott.  Megszűntek a munkahelyek, a tömb elvándorlás beindult, mert egyszerűen nem volt, miből megélni. A fiatalság ment el, az idősek itt maradtak.

A város lélekszáma még mindig 13.000, de ebben benne van sok más: Székelyföldvár, Maroscsesztve, Felsőújvár, Csonga, Miklóslaka, Marosújvár – tehát a hozzá tartozó falvak is. 10.000 fő a magyarság száma: 440 református, ebből 50 nincs az országba, de vissza akar térni. Munkahelyen, Kolozsváron, Vásárhelyen vannak sokan. A reformátusok száma és a lakosság száma az utóbbi 25-30 évben megfeleződött.

3. Helyi intézmények: iskola (van-e magyar iskola, ha nincs mikor volt, meséljen az egyházakról, könyvtárról, ha van, kultúrházról-ezek mennyire működnek, ki működteti?)

15 gyerek van az 1-4 osztályban. Nagy bevetéssel kellett és kell dolgozni azon, hogy óvodába már magyarul tanuljon a gyermek, hogy aztán magyar iskolába menjen tovább, és ne románba így ne felejtse el az anyanyelvét. A probléma emellett az, hogy elrománosodnak már gyerekkorban a gyerekek, sok a vegyesházasság, a szókincsük is át áll a románra.

Most elemi iskola van, 1-4-es összevont osztály működik.

4. Gazdasági helyzet: miből élnek az emberek, helyben vállalkozók, van-e helyben munkaerő kereset

A város 1990-ig gazdaságilag nagyon jól működött, mert itt volt a 2 nagyüzem, a szódagyár és a só-feldolgozó is:a Monarchia idején indult el a sóbánya működése, s hosszú időkig munkahelyet jelentett az emberek számára. A bányában is sokan dolgoztak, míg só tömböt bányásztak. De mikor a bánya feltelt vízzel, s az áttörte a falakat s a mennyezet beszakadt a 70-es években, akkor nagy része megszűnt, bent maradt felszerelés, s minden. Az épületek berohadtak, de emberáldozata szerencsére nem volt. Attól kezdve jött a szonda megoldás, s így a bányában már sokkal kevesebb munkásra lett szükség.

Volt vegyi üzem, ami aztán megszűnt. Ebben az üzemben kb. 3000 munkás is dolgozott. Ezt aztán privatizálták, hiába termeltek és jó minőségű szóda termékeket állítottak elő, aztán ez is bebukott.

5. Helyi érték(ek): kastély, emlékmű, udvarház, szobor, itt született nagy emberek

Nincs tánccsoportunk. Jeles ember volt itt Jancsó Lajos, ő lelkész esperes volt, s rengeteget tett azért, hogy Marosújvár gyerekei és fiataljai, női és férfiai is megtalálják az egyleteiket (nő- és férfiegylet), megismerjék egymást, s közösségeket alkotva együtt működjenek.

Emellett volt a Teleki és Mikes család, akik szintén komoly támogatók voltak. Urbán Andor szinte mindenhol megjelent, ahol komolyabb sóbánya bányászat volt, Dézsen, Parajdon és Marosújváron is.

Voltak arisztokraták a településen: a Teleki család, a Mikes család.

6. Hétköznapi értékek: ki őriz régi gépet, szerszámot, régi ruhát, régi kard, iratokat-kérjük az illető nevét, elérhetőségét és, hogy mit találunk nála
7. Érdekes emberek: van-e olyan személy, akit mindenképp meg kell keresni?
8. Helyi rendezvények: van-e ilyen, ha van, ki a szervező, mekkora a kisugárzás

Népdal, néptánc, bábszínház volt, sok esetben,ezeket a templomban tartottuk meg. A református egyház visszakapta a volt felekezeti iskolát, amit 2008 óta újítunk, s ott van egy 100 négyzetméteres terem, amibe 120 fő befér, s a rendezvényeket ott tartjuk: március 15, Szilveszter. Volt gulyás-nap, ez közösségi nap, gyerekeknek és fiataloknak, felnőtteknek is vannak programok. Volt emellett az Idősek napja, délutánja is, erre sokan összegyűltek, sikert aratott. Március 15-én is szervezünk ünnepélyt, valamelyik templomban, meghívottal, előadással és nagy vacsorával. Emellett van a búcsú is. Van farsangi bál is, anyák napja, Karácsonyi, stb. Évente 4-5 rendezvény mindenképp van. A legtöbb esemény a református egyház segítsége nélkül nem tudna létezni.

9. Civil szervezet helyben: létezik-e, ki a vezetője, mit csinál, ha volt, miért nem működik

A városnak van román néptánccsoportja. Sajnos az nem magyar vonatkozású…

10. Kapcsolat más településekkel: van-e testvértelepülés, testvériskolai, testvérgyülekezeti kapcsolat, ha igen, ki működteti

Kozármislennyel testvértelepülési kapcsolatunk van.Németországban van egyházi kapcsolat, akik Kalotaszegen és Kolozsváron a Diakónia központot támogatják, a Nagyenyedi kollégiumot, a Szentgyörgyi öregotthont, stb. Ez egy 13 gyülekezetből álló református közösség és alapítvány, amely állandóan igyekszik bennünket támogatni.

11. Mit szeretne még hozzáfűzni a fentiekben leírtakhoz?

Jelenleg 2 magyar tanácsosunk van, ez a szám a magyarság számának alakulásától függ.

Jó lenne, ha fellendülne az infrastruktúra, és végre munkahely lehetőségeket lehetne teremteni, hiszen az elvándorlás a munkahelyek hiánya miatt alakult ki és egyre inkább állandósul. Ha lenne munkahely, sokkal kevesebben mennének el, és a lakosság száma nem csökkenne folyamatosan.

bartha Sándor marosújvári lelkész:

„Voltak arisztokraták a településen: a Teleki család, a Mikes család.”

A város kiemelt jelentőségű műemléke a Teleki-Mikó kastély. Az első várkastélyt még Gálfi építtette, ennek felhasználásával 1742-ben zabolai gr. Mikes (II.) István (1708-1761) építtetett itt barokk kastélyt. 1848 októberében Simion Prodan felkelő csapatai elpusztították, 1854-ben vásárolta meg Mikes (IV.) Benedektől hídvégi gr. Mikó Imre (1805-1876), aki Benedek unokatestvére volt. Az új tulajdonos a kastélyt 1856-1862 között Anton Kagerbauer kolozsvári építész tervei alapján az angol romantika szellemében, neogótikus stílusban építtette újjá. Az egykor Erdély legszebb fekvésű nemesi rezidenciájának tartott újvári kastély lepusztult, a ma már holdbéli tájjá lett Maros-völgyre néz. Mivel gr. Mikó Imrével a hídvégi Mikó család fiúágon kihalt, a marosújvári birtokot unokája, gr. Teleki Ádám (1867-1918) örökölte meg. Teleki Ádám örökösei visszaigényelték, és 2007-ben vissza is kapták a kastélyt.

A Mikes János grófot kastélyában 1821 júliusában felkereső Széchenyi Istvána következőket jegyezte be a naplójába:

„Marosújvár a legkiválóbb akna. Az új bányászati módszerek szerint 35 év óta művelik. Viszont találtak nyomokat, melyek azt sejtetik, hogy már a rómaiak ezekről a helyekről vitték a sót, azonban a bányászatban tapasztalatlanul, saját aknáikat beomlástól félve, hamarost el kellett hagyniok – vagy a sót esőnek, nedvességnek annyira kiszolgáltatták, hogy tönkrement. – Egyébként ha az ember nem akarna a sófejtésben valamely takarékosságot bevezetni, ami a töméntelen mennyiség miatt teljesen feleslegesnek látszik, akkor mi sem volna könnyebb annál: a só a föld alatt 3-4 ölnyire, megszámlálhatatlan mennyiségben hevervén, egyszerűen csak ki kellene vágni onnan.” Gróf Széchenyi István, „a legnagyobb magyar”, főnemes, polihisztor, író, politikus, reformer, aki munkásságával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hazánk maga mögött tudja hagyni a feudalizmus elmaradottságát. (Forrás: http://tortenelemcikkek.hu/node/178 )

https://hu.wikipedia.org/wiki/Maros%C3%BAjv%C3%A1r

https://www.google.com/maps/place/Ocna+Mure%C8%99/@46.3829471,23.8306598,14z/data=!3m1!4b1!4m5!3m4!1s0x47495896ec42e08f:0x73d002eaec2ef174!8m2!3d46.3820809!4d23.8520705

http://www.diaszporaalapitvany.ro/fototar/erdelyi-szorvanytelepulesek/feher-megye/buzasbocsard