Bodó Mária és Barna Alap

Alapító irat

Bodó Jenő és Bodó Mária

Bodó Jenő

Bodó Jenő
(Torja, 1914–1966, Marosvásárhely)

A huszadik század minden korábbinál jobban próbára tette az embert. Édesapámnak kijutott, fölösen. A kommunisták által kuláknak nevezett felső háromszéki, karatnai Bodó család meg tudta engedni magának, hogy egyetemi tanulmányokra Kolozsvárra küldje az első szülött fiút.

Nagyapám helyzete természetességével mondott nemet az 50-es években a kollektivizálás ügynökeinek, a családi legendárium szerint meg is fenyegette a párt küldönceit. Amit 45 kilométerrel odébb, Háromszék központjában vagy valahol, magasabb pártos szférákban úgy értékeltek, hogy a fiút, édesapámat kell a helyzetért elszámoltatni. És a Székely Mikó tanára, korábbi aligazgatója indulhatott a botfalusi cukorgyárba munkásnak. Később enyhült a szigor: irodista volt a munkaelosztónál. 1962-ben lehetett ismét tanár.

Lehet-e egy munkáját rendesen végző tanárember áldozat?

Igen, vallom, ha nem tud, nem hagyják kibontakozni. Az a Bodó Jenő, aki minket a líceumban tanított, a megszelídült, az önérvényesítés harcát faladó férfiember volt. Hihetetlen nyelvérzékkel áldotta meg a természet. Székely, színmagyar környezetben kiválóan megtanult románul. Ennek előzménye, hogy nagyapám kötelezte az ifjút egy teljes román-magyar szótár bemagolására, naponta kikérdezte. Ezért sikerülhetett a román nyelvű érettségije Brassóban román tanárok előtt, magyarul tanult ismeretekből. A kommunista időkben a helyi vezetők sokszor igénybe vették a politikailag megbízhatatlan tanár román tudását mindenféle hivatalos akták előkészítése során. Franciául azok szerint, akik meg tudták ítélni, kiválóan és szépen beszélt. Orosz nyelvtudását a sorstól kapta – de nem ajándékul. A családban, ha szüleink olyasmiről tárgyaltak, amit nem szántak a gyermekfülnek, édesanyámmal németül beszéltek. Memóriájáról történetek szólnak. Alighanem íráskészsége is jobb volt az átlagosnál – de erre nincs bizonyítékom, mert nem maradt tőle kézirat. Soha semmit le nem írt. Bizalmatlanság?… Azt minden bizonnyal megtanulta a hős sztálini világban, hogy a túlélés egyetlen lehetséges, de nem biztos módja a kussolás.

Jó tanár volt, mondják olyan tanítványai, akiket nem lehet szubjektivitással vádolni. Tanárként legjobb évei a második világégés előtti és annak kezdeti évei: 1938-tól a Székely Mikó tanára, olyan tanítványok ismerkedtek általa a magyar nyelv és irodalom szépségeivel, akik később irodalomunk jelentős alakjai lettek: Domokos Géza, Beke György, Veress Dániel. Ehhez kellett magyar kulturális-történelmi felvértezettség, politikai tudat, erdélyiség, irodalmi hajlam, és nem mellékesen a Mikónak a Kőrösi Csoma Sándor Irodalmi Köre, melynek aktív részese volt. Ezért lett ő a Mikónak az egyik legfiatalabb aligazgatója.

Én mégis úgy gondolom: a mi időnkben már félszeg tanár volt. Senkit nem mert igazán közel engedni magához. Védte önmagát és azt a másikat, akitől egy „problémás” tanár emberi hatását a hatalom bármikor számon kérhette. A tanári munka jelentős, meghatározó része a példaadás. Ezt az esélyt ellopta tőle a rendszer. És ellopta tőle a hétköznapok természetességét, a családi kapcsolatok meghittségét.

Mit jelentett számára az iskola, a tanítványok? Munkáját elvégezte – jól. Egy licistának ennyi talán elég. Én hiszem, sokkal többet adhatott volna, ha a történelem kegyes lett volna hozzá.

Apai ágon tehetős gazdálkodók és a református egyház helyi elöljárói a felmenői, anyai ágon falusi igazgató-tanító a nagyapja, édesanyját érdekelte volna a tanítói pálya, az adottságai megvoltak hozzá. A szentgyörgyi Székely Mikó kollégistája, de Brassóban kellett érettségiznie a román nyelvű Șaguna Líceumba. Következik Kolozsvár, a Ferdinánd Király Egyetem, ahol román-francia szakra iratkozik be, és egyéni buzgalomból eljár és vizsgázik az akkori magyar tanszék egyetlen tanára, Kristóf György tárgyaiból. Ezt a felkészítést a felekezeti iskolák elfogadták, így lehetett a harmadik szakjából első. Egykori iskolájába kerül vissza tanárnak, ahonnan a háború emeli ki – zászlósként teljesít a fronton szolgálatot. Bécs mellett kerül fogságba, ahonnan hazaengedik. Az orosz övezetbe érve elfogják, Tatabánya környékén vonatra teszik, és viszik a hős Szovjetunióba, ahol kettő és valamennyi évet raboskodik. A fogságból szabaduló ember testi és lelki beteg. 1947-től ismét tanít, a Mikóban, 1958-ig. Következik az említett négy év eltiltás, 1962-től taníthat újból.

1966 szeptemberében temettük el a karatnai református templom sírkertjében. 52 éves volt.

Bodó Barna

Bodó Mária

Bodó Mária, a pedagógus
(Békés, 1919–1995, Sepsiszentgyörgy)

Köztudott és egyértelműen elfogadott volt Sepsiszentgyörgyön, hogy Bodó Mária tanítványai írnak a leghelyesebben, beszélnek a legválasztékosabban, noha azokban az években, amikor magyar nyelv és irodalmat tanított (1942–1973), nem szerveztek helyesírási, nyelvhelyességi versenyeket, sem tantárgyolimpiákat, ahonnan a tanítványai oklevelekkel térhettek volna haza, hivatalos papírokkal is alátámasztani munkája eredményességét. Személyét mégis legendás elismerés övezte, nevéhez kapcsolva a szakmai tudás mellett a szigorú igényességet, következetességet. Tanári berkekben egyfajta mérce volt, a szülők körében megnyugtató biztosíték: nála jó kezekben van a gyermek.

Híre-neve megelőzte személyes találkozásunkat, 1969 őszét, amikor (pályakezdő tanárként) kollégája lettem egy tanévre a sepsiszentgyörgyi 1-es számú Általános Iskolában. Munkakapcsolatunk során megbizonyosodtam, hogy a hírek nem túloztak, Bodó Mária valóban remek tanár, de több annál: igazi pedagógus, a görög paidagogosz jelentése szerinti „gyermekvezető”, tanítványainak nevelője, fiatalabb munkatársainak segítő tanácsadója. A kisváros sajátosan helyi elvárásainak, hangadó személyiségeinek, azok kapcsolati hálójának tárgyilagos bemutatásával és véleményezésével a beilleszkedésben segített. Szakmai beszélgetéseink iránymutatóak voltak, olyasmit tanulhattam tőle, amire az egyetemen nem készítettek fel, amire csak sok év tapasztalata és szakmai gyakorlata taníthatja meg a jó pedagógust. Jó szándékú érdeklődése elhozta néhány tanítási órámra, utána értékelte a frissen hozott, új szemléletet, a „modern” módszereket. Bár az ő módszerei ma is megállnák a helyüket, mert tudásból, céltudatosságból, hivatástudatból, a gyermek tiszteletéből táplálkoztak.

Az általa színpadra állított A Jóka ördöge (Arany János) próbáin lenyűgözött a türelme és humorérzéke, a helyes ejtést, hangsúlyt és beszédritmust gyakoroltató konoksága. Lendületes, fiatalos volt, nem csak a katedrán vagy a művelődésszervezésben, de a mindennapokban is, nem sejtettem, hogy közel áll a nyugdíjas korhoz. Nevelőtestületi üléseken elült a zaj, ha ő jelentkezett szólásra, az ő beszéde üde kilépés volt a korra jellemző üres fecsegésből. Mert nem csak beszélt, hanem mondott is a rá jellemző szókimondó egyenességgel. Az ideológiai szemináriumokon fegyelmezetten részt vett, de soha nem szólalt meg. Mert megengedhetem magamnak a hallgatást – válaszolta az okot firtató kérdésemre. (Ma már tudom, hogy az „osztályharc” éveiben keményen megfizetett az 1970-beli hallgatás jogáért.) Barátsággá alakult kapcsolatunkban a mentor-szerepe mindvégig megmaradt, nyugalmazottként is példát mutatott, okos volt a biztatása, bölcs tapintatú az elmarasztalása.

Véndiákok emlékkönyvét lapozgatva állapíthattam meg, hogy volt tanítványai idős korukban, túl a 80-on is sűrűn emlegetik, hálával emlékezve Mária nénire, „felejthetetlen példaképnek”, „sorsuk irányítójának” nevezik, aki „nagyon értett hozzá, hogyan kell a gyermeki szívekbe bevinni a szeretetet”, „nem csak tanított, de nevelt”, „életre szóló nyomot hagyott bennünk”, „meghatározta a pályaválasztásomat”, „általa olyan képességekre tettünk szert, amelyeknek egész életünkben hasznát vettük, s amelyeket mások irigyelve csodáltak ”.

Bodó Jenőné szül. Szász Mária 1919-ben született Békésen. A békési Református Gimnáziumban érettségizett, a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetem Bölcsészkara Tanárképző Tagozatának magyar-német-történelem szakán diplomázott. 1942 szeptemberétől a sepsiszentgyörgyi ref. Székely Mikó Kollégium Polgári Leányiskolájának előbb helyettes, majd rendes tanára. Az 1948-as tanügyi reformot követően az 1. sz. Általános Iskolában szolgált magyar nyelv és irodalom szakos tanárként, 1973-as nyugdíjba vonulásáig. Katedrai munkája mellett írt nyelvtankönyvet, vezette az iskola műkedvelő csoportját, ballada-esteket, színházi előadásokat szervezett, műveket dramatizált, különböző alkalmakra szövegeket állított össze (A csillagvirágos lány című kötetben – szerk. Forrai Tibor, Corvin Kiadó, 2001 – egy munkával szerepel.).

Emberpróbáló korban élt. Elnagyolva nézve is benne van ebben Trianon, a második világégés, a személyi kultusz, a kommunista diktatúra legvadabb évei. Mételyes, csúf korban élt – mondhatjuk Tompa Lászlóval –, de tiszta ember volt, példa a méltóságra, pedagógusi elhivatottságra és becsületre.

Tulit Ilona
ny. magyartanár, Sepsiszentgyörgy

Ösztöndíj hirdetések

Bodó Jenő ösztöndíj-pályázat

Sokan felteszik a kérdést: szükségszerű megtanulni románul? Nekünk, erdélyi-romániai magyaroknak. Nélkülözhetetlen? Indokolt? Létfontosságú?
A mai fiatal, legyen székely, gyorsan és jól megtanul angolul. Nem tipródik, nem gyötri magát – megtanul, csak úgy.
És a román nyelv? Mennyiben más, miért más? Ha itthon akarunk lenni szűkebb hazánkban, Székelyföldön, meg a tágabb régiónkban, Erdélyben, és abban az országban, amelynek polgárai vagyunk – a román nyelv ismeretének kérdése kikerülhetetlen. Ha fontos számunkra az egyenlőség, ha értékeljük a szabadságot, ha célunk az érvényesülés – akkor a román nyelv jó ismerete felette szükséges.
Egyesek azt gondolják – nem az. Aligha van igazuk.
Mások azt képzelik, át kell lépni a túlsó oldalra, a román iskolát kell választani a jó román tudáshoz. Aligha van igazuk.
A megoldást ott kell keresni, azzal a személyes példával írható le, amely egy tizenéves felsőháromszéki legényke története. Amikor az első világégést követően a román hatalom megvonta a magyar iskolák, így a Székely Mikó Kollégium nyilvánossági jogát, akkor csak románul lehetett érettségizni, (brassói) román iskolában, román bizottság előtt. És a székely legény, Bodó Jenőnek hívták, egyedül megtanult románul. Torján, ahol nem volt az égvilágon senki, akivel bár egy román szót válthatott volna. Megtanulta, szóról szóra bemagolta az akkor elérhető magyar-román szótárt, elejétől a végéig. Édesapja naponta beszámoltatta.
Sikerrel leérettségizett, egyetemet végzett, majd volt iskolájának, a Székely Mikónak lett a tanára. Tanított magyart is, franciát is, de a legtöbbet románt. Nyilván nem csak szavakat, de irodalmat, kultúrát, örök értékeket. Mert minden nyelv és kultúra az értékek sajátos és csodálatos világa. Egy másik kultúra ismerete abban is segít, hogy önmagunkat jobban megismerjük. Minden nyelvnek vannak titkai, ezek megismerése anyanyelvünk, önnön kulturális értékeink tudatosítását is szolgálja. A sor folytatható…

A Bodó Mária és Barna Alap (BMB Alap)

Bodó Jenő ösztöndíj-pályázatot hirdet

a Székely Mikó Kollégium középiskolás, IX-XII-es diákjai számára a román nyelv elsajátítása, a román nyelv kultiválása érdekében. Évente egy ösztöndíjat osztanak ki, a nyertes a következő évben már nem pályázhat.

Pályázni lehet dolgozattal-kisesszével, amelyben a pályázó leírja, miért véli, gondolja fontosnak a román nyelv és kultúra alapos ismeretét, milyen értékeket fedezett fel benne, illetve azt, hogy ő személyesen mit tett a korábbi tanévben ennek érdekében. Például: tantárgyversenyen vett részt, román kulturális programban szerepelt, románul levelez másokkal, román dolgozatot készített, tudósít románul valamilyen sajtót, román műemlékeket látogatott meg és erről beszámolt valamilyen körben…A pályamunka kézzel írt, 2-4 oldalas román nyelvű szöveg. Mivel az ösztöndíjat nyári hónapokban is folyósítja az Alap, ezért a pályázó dolgozatában térjen ki arra is, hogy a nyári hónapokban milyen román nyelvvel, kultúrával kapcsolatos tervei vannak, ezeket miként fogja megvalósítani.

Az ösztöndíj értéke havi 500 lej, teljes évre szól, és 2022 szeptember hónaptól folyósítjuk.

Benyújtási határidő: A pályamunkát a Kollégium igazgatóságán kell leadni 2022. szeptember 28-ig bezárólag.

Eredményhirdetés: 2022. szeptember 30.

Bodó Mária ösztöndíj-pályázat

Magyarok vagyunk. Természetes, magától értetődő. Nem gondolkodunk rajta, csak bizonyos helyzetekben. Ha veszélyt érzünk. Ha figyelmeztetnek. Ha megkérdik: fontos ez nekünk?
Fontos. Az anyanyelv kincs. Anyanyelvünkkel vesszük-vehetjük birtokunkba a világot. Az anyanyelv távlatot nyit értékek felé. Felméri, értelmezi, gazdagítja azt, amit nyelvbe foglal. Milyen anyanyelvbe? Szavakba, szónyelvbe, mindenekelőtt. És képi értelmezésekbe. A zenei anyanyelv dallamfutamaiba. Mindaz ide tartozik, ami által otthon lehetünk, otthon vagyunk ott, ahol éppen vagyunk. A nyelv különböző tartományaiban megjelenik a magyar történelem és kultúra képes, szemléletes, mélyebb értelme – anyanyelvünk így kel életre.
„Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként” – írja Kosztolányi Dezső (Ábécé a nyelvről és lélekről).
Kosztolányit, Aranyt, Petőfit vagy éppen Sütő Andrást tanítani az általános iskolában hatalmas felelősség. Jórészt itt dől el, ki merre indul a nagyvilágban. Ez képezi identitásunk alapját, ez képezi emberségünk alapját.
Az egykori Kossuth-utcai általános iskolában (ma a Plugor Sándor Líceum része) tanított évtizedeken át Bodó Mária, a magyartanárnő. Megdolgoztatta a tanulót – szerették. Szigorú volt – szerették. Tanterven túli feladatokat talált ki, külön foglalkozásokat vezetett – szerették. Mert TANÁR volt.

A Bodó Mária és Barna Alap (BMB Alap)

Bodó Mária ösztöndíj-pályázatot hirdet

a Plugor Sándor Művészeti Líceum általános iskolás, V-VIII-os tanulói számára a magyar nyelv és kultúra elsajátítása, a magyar értékek kultiválása érdekében. Évente egy ösztöndíjat osztanak ki, a nyertes a következő évben már nem pályázhat.

Pályázni lehet egy dolgozattal, amelyben a pályázó leírja, mit jelent számára, hogy magyar az anyanyelve, milyen helyzetben élte át, fogta fel anyanyelve fontosságát, kitől kapott értékes segítséget. Leírja továbbá azt, a korábbi iskolai években mit tett azért, hogy anyanyelve, képi világa, zenei világa fejlődjön. Milyen anyanyelvvel kapcsolatos műsorban szerepelt, milyen iskolai külön tevékenységben vett részt, milyen versenyre nevezett be és ott milyen eredményt ért el. Vannak-e anyanyelvvel kapcsolatos munkái, szerepelt-e tematikus tárlaton, színpadi produkción… A pályamunka kézzel írt kb. 2 oldalas szöveg. Mivel az ösztöndíjat nyári hónapokban is folyósítja az Alap, ezért a pályázó dolgozatában térjen ki arra is, hogy a nyári hónapokban milyen magyar nyelvvel, kultúrával kapcsolatos tervei vannak, ezeket miként fogja megvalósítani.

Az ösztöndíj értéke havi 250 lej, teljes évre szól, és 2022 szeptember hónaptól folyósítjuk.

Benyújtási határidő: A pályamunkát a Líceum igazgatóságán kell leadni 2022. szeptember 28-ig bezárólag.