MACSZESZ

mcszesz_logo_sz_02 (1)

Bodó Barna: Civilek – a sajtó tükrében

 

Mi/ki a civil? Valami történik…

Tudjuk. És nem tudjuk. Mert sok mindent tudunk, de nem mind ugyanarra gondolunk. Ha azt mondom tisztviselő, a válaszok sokkal inkább összetartanak, bár a köztisztviselő és közalkalmazott közötti különbségtétel elég gyakran okoz gondot.

Legáltalánosabban: A civil társadalom egy olyan elméleti színtér, ahol az egyéni érdekek, célok és értékek megosztása kollektív módon történik és ahol az egyes szervezetek az államtól, a családtól vagy a piactól elkülönülnek. A civil társadalom az állam és a piac intézményeinek háttérstruktúráin túl működő társadalom alapjait képező önkéntes szociális és polgári szervezetek és intézmények összességéből áll.

Némileg részletezve: A civil társadalom személy- és szervezetegyesülések, valamint önálló szervezetek hálózata, amely létrejötte és működése sajátos szabályai szerint különbözik a társadalom többi intézményrendszerétől. Nem egyenlő sem az állammal, sem a magánszférával, bár kapcsolódásai mindkettőhöz közvetlenek és szervesek. Létezésének elvi alapjait az emberi-, állampolgári jogok érvényesülése, a jogállamiság, az érdekpluralizáció jelenti. A civil társadalom rendeltetése, hogy az általa biztosított nyilvánosság és érdekartikuláció útján szembesítse az állami akaratot az általa képviselt értékekkel, törekvésekkel és gyakorlattal. (Ennek legfontosabb eszköze “közösségi részvétel”.

Tehát a civilek legfontosabb jellemzője a társadalmi kontroll, amikor a hatalommal szemben nemcsak kifejezik különvéleményüket, de igyekeznek megelőzni illetve megváltoztatni a szerintük nem megfelelő hatalmi intézkedéseket. Ha arra gondolnánk, hogy ez új jelenség, a 20. Századi demokratizáció velejárója, hát jó tudni, hogy a civilségnek a kontrollhoz kapcsolódó fontos jellemzője, az önkéntesség már a középkorban is létezett: az egyházak királyi-nemezi adományokkal szociális intézményeket, ispotályokat, árvaházakat hoztak létre már a kora középkorban. A reformkortól kezdődően pedig a polgári önszerveződéseknek a szociálison túl politikai szerepük is van, éspedig éppen a kontroll értelmében. Ide kapcsolódik a civil kurázsi kifejezés, vagyis az a magatartásforma, amely a szociális cselekvés sajátos formája, amikor specifikus helyzetekben, bizonyos szociális kontextusban és a nyilvánosság erejét felhasználva egy személy vagy szervezet önszántából fellép/közbelép, demokratikus elveket és általános emberi értékeket képviselve valakinek vagy valaminek a védelmében, vállalva a konfliktusokat is, hogy a vonatkozó hátrányos helyzet, kiszolgáltatottsági viszony megváltozzon. Tehát a civil kurázsi demokratikus és humán értékekért, legitim, általánosítható érdekekért próbál tenni, és békés konfliktus kezelésre törekszik. A civil kurázsi így a nyilvános bátorság egy speciális formája: minden civil kurázsi bátor, de nem minden bátor cselekedet civil kurázsi. A „polgári bátorság” inkább az állampolgári-politikai cselekedetre utal.

Az itt leírtak szellemében arra számíthatunk, hogy a romániai magyar civil szervezetek a sajtóban elsősorban olyan témákkal, ügyekkel vannak jelen, amelyek valamilyen helyi vagy országos szinten fontos kérdés rendezését célozza meg. Újságfogyasztóként nem ez a kép él bennem, és már ez is elég indok lehet arra, hogy megnézzük, milyen képet kapunk a romániai magyar civil szféráról, ha például napilapjaink alapján kívánjuk véleményünket kialakítani.

Civil vezetőként további kérdéseim vannak. A 2000-es évek közepétől tart a civil szféránk lejtmenete, amikor objektív vagy szubjektív okok miatt igen sok szervezet áll le időlegesen vagy véglegesen. Az erdélyi magyar civil szféra, az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány akkori ügyvezetője szerint 2000-ben elérte a 2000-es szervezeti számot. Kiss Dénes 2010-es átfogó kutatásában[1] összesen 1139 szervezet adatait tudta összesíteni. A kettő között jelentős a különbség, szinte érthetetlenül nagy. Vagy a 2000-es összeírás adatai nem voltak pontosak, vagy vannak még „rejtőzködő” szervezetek. Ha ez utóbbi feltételezést el is fogadjuk, akkor is maximum 10%-os eltérésre gondolhatunk, vagyis gond van a civil szervezeteink háza táján.

Ha megnézzük, hogy ebben az időszakban miként alakult a romániai civil szféra szervezeti struktúrája – amelybe a magyar szervezetek is beletartoznak, természetesen –, akkor újabb okokat találunk arra, hogy civil szervezeteink helyzetét illetően további kérdéseket fogalmazzunk meg. A CENTRAS nevezetű bukaresti központ[2] adatai szerint 2004-ben Romániában 21298 civil szervezet működött, miközben az ERMACISZA adatai szerint akkor a magyar szervezetek száma 2128 volt.

A bukaresti FDSC könyvnyi jelentést készített a romániai nemkormányzati szféráról[3], ebben található adatok szerint 2010-ben az Országos Civil Regiszterben 62680 civil szervezetet tartottak nyilván. Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint a 2008-ban nyilvántartott 55660 szervezet közül éves mérleges 21319 adott le, vagyis a szervezetek 38,3%-a. Érdemes felfigyelni arra, hogy 2008 és 2010 között a civil szervezetek száma országosan 7020-al növekedett, miközben a magyar szervezetek száma csökkent.

Nézzük meg a médiát

Kiss Dénes idézett tanulmánya helyzetleíró jellegű volt, nem foglalkozott folyamatokkal és okokkal. Újabb komoly kutatásra van/volna szükség, hogy feltárjuk, mi okozza azt a teljesen ellentétes mozgást, ami a romániai román illetve magyar civil szféra trendfolyamatait jellemzi.

Egy ilyen kutatáshoz jelentős pénzeszközökre van szükség – amivel nem rendelkezünk –, a helyzetbe nem nyugodtunk bele, mivel léteznek olyan látlelet-készítési lehetőségek, amelyek anyagilag nem megterhelőek. Ez pedig a sajtóvizsgálat. Abból indulunk ki, hogy a civil szervezetek jellegük és tevékenységük folytán rá vannak szorulva a médiája, a működő szervezetek megjelennek a sajtóban. A megjelenés jellege, a médiában közölt üzenet, szöveg megmutatja, hogy egy bizonyos periódusban civiljeink miként vannak jelen közösségeik életében, milyen üzenetet küldenek a helyi közösségnek illetve a politikának.

Mivel ma minden napilapnak létezik internetes változata is, feltételeztem, hogy az internetes lapok kutathatók és kulcsszavas kereséssel viszonylag könnyen ki lehet válogatni a civil szervezetekkel kapcsolatos híradásokat, cikkeket. A lapok kiválasztásában egyszerű szempontot követtem: az illető megye legismertebbnek tekintett lapját vizsgáltam.

Elképzelésem csak részben valósult meg. A csíkszeredai Hargita Népe honlapján egy üzenet fogad, hogy fejlesztés alatt áll, és a honlap tartalmának frissítése szünetel. A lapszámok az általam tervezett módszerrel nem kutathatóak. Más típusú problémával találkoztam a Bihari Napló honlapján. Itt semmilyen keresés nem volt lehetséges, ennek ugyanis előfeltétele az előfizetés. A lap főszerkesztője segítséget ígért, mivel a döntés nem az övé, hanem a kiadóé.

Végül a sepsiszentgyörgyi Háromszék, az Udvarhelyi Híradó, a marosvásárhelyi Népújság, a kolozsvári Szabadság, a Szatmári Friss Újság és az aradi Nyugati Jelen c. lapok 2014. február 1-21 közötti civil szervezetekkel kapcsolatos anyagait válogattam ki.

Nem állíthatom, hogy minden civilekkel kapcsolatos írást sikerült kiválasztani, ugyanis az egyes lapok honlapjai jelentős eltérést mutatnak és a keresés ezeken nem mindig lehetséges ugyanazzal a módszerrel. Például a „civil” kulcsszóra olykor kimondottan politikai eseményt hozott be – a magyarázat: a szövegben valamilyen kontextusban előfordul a civil szó. Amennyiben egy újságszövegben a civil kifejezésnek csak valamilyen szinonimája – nonprofit, harmadik szektor, önkéntes szervezet, stb. – fordul elő, akkor a szöveg nem került be válogatásba.

Mit mutat a sajtó?

A Háromszékből 7 írást választottam ki, az Udvarhelyi Híradóból 3-at, a Népújságból 9-et, a Szabadságból 11-et, a Szatmári Friss Újságból 5-öt és a Nyugati Jelenből 18-at. A számok jelentős szórást mutatnak, főleg akkor, ha bevenném az aradi írások közé a különböző civilek szervezte farsangi mulatságokról szóló híradásokat, amelyek száma meghaladja a 10-et.

Az első észrevétel a szövegek jellegére vonatkozik: miközben Aradon a közölt írások szinte kivétel nélkül beszámolók illetve eseményhez között interjúk, Sepsiszentgyörgyön nincs egy beszámoló sem. Az aradi írások címei: Fő cél: a sérült fiatalok társadalmi integrációja (febr. 1.), Tartalmas évet zár a Kölcsey Egyesület – interjú az elnökkel (febr. 2.), Kiválósági díj két évtizedes karitatív munkáért (febr. 2.), Történelmi körúton a Kohézió Egyesület gyerekei (febr. 3.), Nemzetközi túra a Găina-csúcson (febr. 4.), A Máltai Segélyszolgálat temesvári fiókszervezetének ülése (febr. 6.), Higgadt jövőtervezés – a Kölcsey Egyesület közgyűlése (febr. 6.), Közösségépítő vetélkedő /Zimándújfalun/ (febr. 7.), Erdély diákszemmel – honismereti pályázat (febr. 9.), Az osztrák Caritas gyermeksegítő kampánya (febr. 9.), Szórványközösségeket erősítő ópusztaszeri kirándulás (febr. 10.), Pénzügyi, gazdasági és gazdálkodási alapképzés a Csikyseknek (febr. 12.), Ki nyeri a legszebb aradi magyar pár címet? (febr. 12.), A Bartók Béla Elméleti Líceum hírei (febr. 14.), Közösségépítés Resicabányán (febr.17), „Sok mindenben tudunk a szakmánknak segíteni” – interjú az RMPSZ helyi elnökével (febr. 17.), Oscar-díjas ír filmet vetítenek – szappan vagy sampon a belépő (febr. 19.), BKE-tisztújítás, a fiatalítás jegyében (febr. 23.). A címek beszédesek, szinte minden címből kiderül az írás tárgya és hangvétele. A kivétel a filmvetítés – itt a háttérben egy alapítvány húzódik meg, és Írország romániai nagykövete tette lehetővé az ír film megtekintését.

Az idézett írások közül a 2 interjú (Pedagógus Szövetség, Kölcsey Egyesület) tartalmaznak elemző és részben értékelő részeket, de nem lépnek túl a szervezeti kereteken, nem mutatnak rá olyan helyzetekre, amelyek a civil szerepvállalás, a civil kurázsi megnyilvánulását feltételezik. Általában érzékelhető a szerkesztői szándék, hogy a régió (az aradi napilapot négy megyében terjesztik: Arad, Temes, Hunyad, Krassó-Szörény) magyarsága számára a rá vonatkozó híreket és eseményekről való beszámolókat biztosítsa. Ebben az esetben a civilek, a szórványhelyzetnek megfelelően, az identitás megélésének, megtartásának az esélyeit növelik rendezvényeikkel, programjaikkal – és a lap ezt tudomásul veszi viszonyulásában. Nem tematizál, nem keresi és mutatja fel azokat a diszfunkciókat, amelyekkel kapcsolatosan tömbhelyzetben vagy anyaországi körülmények között civil reakció várható.

A Háromszékben közölt cikkek címei: Civil kezdeményezés a jobb oktatásért (febr. 3.), Sikeres civil programok /Közösségi Alapítványról/ (febr. 10.), Benyújtották az aláírásokat. Civil petíció emlékhelyeink védelmében (febr. 13.), Ingyen székház civil szervezeteknek /Kézdivásárhelyen/ (febr. 18.), Elégedetlen a CIVEK /petíció a világháborús emlékmű felújítása kapcsán a város polgármesterének címezve/ (febr. 20.), Kétszer több pénz sportra, mint kultúrára /Kézdivásárhelyen/ (febr. 22.), Háromszor annyit igényeltek /kulturális pályázatok Kovásznán/ (febr. 22.).

Valamennyi cikk már címében és címével jelzi, hogy mögötte határozott álláspont létezik, hogy a szóban forgó szervezet (vezetője/ői) valamit másként szeretnének. Az emlékhelyek védelmében közölt 2 cikk közül az első egy eseményt rögzít, a második pedig a CIVEK elnöke sajtótájékoztatójáról szól, aki kifejti álláspontját: számon kér, érvel, a hatalmat (önkormányzatot) szólítja meg. Kézdivásárhelyen és Kovásznán a kultúrára jutó támogatást keveslik – megint csak állásfoglalás egy-egy hatalmi döntéssel kapcsolatosan. A jobb oktatás érdekében megtartott találkozó érdekes esete a kisebbségi szerephalmozásoknak, hiszen a címbe emelt civil kezdeményezés mögött egy háromszéki szenátor áll, aki „civilben” a Koréh Endre Kulturális Egyesület elnöke. Ebben az esetben a szenátor egy általános gondot, az iskolák tanulólétszámának a növelését kívánja elérni – azt nem tudni, hogy egy szenátor vagy egy civil szervezet tehet többet ebben a kérdésben. Közösségi kérdés a másik két cikk témája is: a (z ingyen) székház civileknek, illetve a Háromszéki Közösségi Alapítvány közösségikártya-programja egyszerre biztosít előnyöket a birtokosának és egyben hűségkártya is. A Háromszékben megjelent írások többnyire kapcsolódnak civil kiálláshoz, véleménynyilvánításhoz, illetve a közösségépítésnek is más formáját, éspedig bizonyos társadalmi kölcsönösséget feltételező megnyilvánulásairól adnak hírt.

Az össze többi lap köztes helyzetet tükröz.

Az Udvarhelyi Híradó cikkei: Tényleg menthetetlen a vár? (febr. 19.) a Székelytámadt vár romló állapotát mutatja be, s bár a szövegben a jelzés, hogy civilek figyelik a folyamatot – de nem derül ki, pontosan ki az illető, és mire fog vállalkozni. Egy másik cikk /Ismét diszkriminált a vásárhelyi polgármester (febr. 6.)/ azt teszi szóvá, hogy Maros megye székhelyén nincsenek kétnyelvű iskolai feliratok, ami ellen a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) fellép. Nem udvarhelyi kérdés, de az ügy jelentősége okán túlnő a vásárhelyi kereteken. A Nekik nyújtsd a kezed! (jan. 31.) c. írás sérült gyermekek megsegítéséről szól. Ebben nyújt segítséget a Gyulafehérvári Caritas Korai Nevelő- és Fejlesztő Központja által kiadott könyvecske, az Add a kezed – Nyújtsd a kezed, amelyben 25 udvarhelyi személy és intézmény szerepel, mint potenciális segítő.

A Népújság a Leader a Maros mentén – egy olyan térségért, ahol jó élni (febr. 3.) c. cikkben beszámol a Maros menti Partnerség Leader Egyesület projektjéről. A Civil szervezetek 12. vására (febr. 7.) egy közlemény cikké formált változata a tervezett rendezvényről. A Torockón a MIT-esek (febr. 7.) egy torockói MIT műhelytáborról tudósít. Igazi közérdek (febr. 7.) címmel a szívesek érdekében alapított Procardia szervezet egészségolimpia 2014 rendezvényéről kapunk tudósítást. A Kezdődik a házasság hete (febr. 7.) c. cikkben családterapeuták és egyházi személyiségek számolnak be az egy hetes rendezvénysorozat programjairól. Az Életmentés, mint életforma (febr. 16.) cikk az életmentés alapjairól, a mások védelmében elindult civil szervezeti munkáról szól. Jó cél jegyében íródott a Jótékonysági est a szovátai gyermekotthon javára (febr. 20.) c. cikk, tudósítás a budapesti rendezvényről. Az Erőss Zsolt emlékére teljesítménytúrát szervez az EKE (febr. 21.) címmel egy tervről kapunk tájékoztatást, korrekt beszámoló. Napirenden a nyitott kormányzás ügye (febr. 22.) c. cikkben beszámol arról, hogy civil berkekben aggodalmat keltett, hogy Románia a nyilvánosság mellőzésével lépett be az Open Government Partnershipbe, s az aggodalomról a Független Médiaközpont képviselője beszélt a sajtónak. Ezek az írások, az utolsó kivételével, olyan eseményekről, tervekről számolnak be, amelyek nem feltételeznek semmilyen civil kiállást, vagyis nem jelenik meg a civilek alapvető jellemzőjeként számon tartott kiállás valamiért vagy valami ellen.

A kolozsvári Szabadságban az egymást követő, olykor párhuzamos kolozsvári rendezvényekről nem, vagy rapszodikusan kapunk hírt: a lap híreket nem közöl, csak ha a rendezvényt szervező személy vagy szervezet a közlést – apróhirdetéseknél használt tarifa szerint – megfizeti. Az Év végéig elkészülhet a Magyar Közösségi Ház (febr. 1.) az aranyosegerbegyi magyar közösség nagy projektjéről számol be. A Felfüggesztették a Kirnyik-hegy régészeti mentesítési bizonylatát (febr. 4.) c. cikk a verespataki aranybánya-beruházáshoz szükséges egyik dokumentum helyzetéről szól, ugyanis az okiratot civil szervezetek megtámadták. Az Egyetemistáktól egyetemistáknak (febr. 5.) egy online rádióról tudósít, amely egy sor civil szervezetnek a partnere. A kolozsi magyar közösséget egy ideje belső feszültség teszi próbára, /Megbékélés Kolozson (febr. 8.)/ ami kihat mindenféle kapcsolatokra – az ok, a politikai sokszínűség elfogadása/elutasítása. A cikk jelzi, a sokszínűség, a politikai pluralizmus komoly kihívás lehet az egységdoktrínát vallók számára, s ilyenkor civilek is megszólalnak. A Megszólal Mátyás király szobra (febr. 10.) c. írás az Igen, tessék! Mozgalom egyik performanszáról számol be, amikor Mátyás király és lova a magyar mellett románul, németül, angolul, olaszul és franciául válaszol a kérdezőknek. A Szamosújváron tartják éves találkozójukat a cserkészek (febr. 16.) c. cikk egyszerű tájékoztatás. A Fotóriport – Ifjúsági színjátszó találkozó Désen (febr. 16.) c. írás beharangozó. A Sorsukra bízná a városi öregeket az új segélyszabályozás (febr. 17.) c. írás egy a parlament elé terjesztett jogszabályról szól, amely az idősgondozás szubvenciójának kérdésében két lehetőségszűkítő, a jelenlegi rendszert destabilizáló rendelkezést tesz szóvá. A Neves értelmiségiek kérik az erdélyi magyar szervezetek összefogását az EP-választásokon (febr. 18.) politikai kérdésben tett civil kezdeményezésről számol be. Kolozsvár Ifjúsági Főváros 2015 c. konferenciáztak azok a civilek és önkormányzatisok, akik szerepet vállalnak a nagy esemény előkészítésében. /Félúton a felkészülésben, további ötleteket gyűjtenek, (febr. 19.)/ A Jó buli volt: ifjúsági színjátszó találkozó Désen (febr. 19.) c. cikk egy, a szórványban élők identitását erősítő rendezvényről számol be.

A Szabadság cikkei között találunk egyszerű beszámolót éppúgy, mint olyan írást – kettőt is – amelyek a civil kiállást példáiként idézhetők. Mivel az erdélyi magyarság szellemi fővárosa Kolozsvár, külön figyelmet érdemel, hogy a lap gyakran közöl elméleti jellegű cikkeket, elemzéseket. A vizsgált időszakban civilekkel kapcsolatos elemzés nem jelent meg a lapban.

A Szatmári Friss Újság civil cikkei: A szatmári tanfelügyelőség magyarellenes megnyilvánulását bírálja egy civil szervezet (febr. 2.), 16 éve alakult meg a Nagykárolyi Down Alapítvány (febr. 10.), Szórakozás, amely összeköti a segítőkész embereket (febr. 10.), Ma van a Nemzetközi Gyermekrák Világnapja (febr. 15.), Kellemetlen természetvédők (febr. 18.). Az első írás arról szól, hogy nem azonos elbánásban részesül, ha egy magyar fiatal zavar meg egy román rendezvényt, vagy egy román lép fel tiszteletlenül magyar esemény alatt. Ezzel kapcsolatosan idézi az Active Watch civil szervezet álláspontját. A cikk a civil szabad véleménynyilvánítás mellett áll ki. Szintén a civil kurázsira gondolunk, amikor az Erdélyi Kárpát Egyesület szatmári csoportjának környezetvédő fellépései miatt a helyhatóságok „fogást keresnek” a civil szervezeten. Vagyis Szatmáron is találni mind civil kiállást idéző írást, mind pedig beszámoló jellegű cikket.

Összefoglalás

A napisajtó lehet egy bizonyos helyi közösség életének a tükre – de civil vonatkozásban ez aligha igaz. Hat újság 53 írása közül egy sem utalt a civil szervezetek nehéz helyzetére, nincs jelzés azt illetően, hogy helyi vezető, civil felelős, de akár kutató a kérdés iránt érdeklődne és erről a sajtó/nyilvánosság számára is van üzenete. A civil szféra a (helyi) politika számára is fontos, mindkét minőségében: mint szolgáltatások nyújtója, illetve mint közösségi értékeink és érdekeink védelmezőjére. Érdemes utalni arra, hogy a 2000-es cián-katasztrófa után és okán erdélyi-romániai civil szervezetek nem léptek fel, nem foglaltak állást, ami mindenképpen a civil mozgalom akkori gyengeségének a jele. A 2010-es évek nagy környezeti kihívása, a verespataki aranykitermelés kérdése viszont olyan erős civil tiltakozást váltott ki 2013 augusztusától kezdődően, hogy a politika, a román kormány is megtorpanni látszik, legalábbis időlegesen. Erről kapunk tájékoztatást, ezek benne vannak a sajtónkban is.

A civilek helyi politikában betöltött, vagy lehetséges közösségi szerepéről sokkal kevesebb hírt kapunk. És ebben a vonatkozásban világos különbség észlelhető a tömb magyar és a szórványhelyzet között – utóbbi esetben a civilek lehetnének az érdekek megszólaltatói, hiszen olykor nincs magyar képviselet a helyhatóságban, de ehhez nem elég erősek sem anyagi, sem szervezeti értelemben. A fronthelyzet városaiban, vagyis ahol a számbeli kisebbséget alkotó magyarság képes lehet és olykor képes is megszerezni a helyi politika legjelentősebb tisztségeit, a helyzetet bonyolítja, hogy a civil fellépés mindig „átszíneződik” etnikai kérdéssé, hiszen a román többség hozzászokott az etnikai kártya használatához.

Végül pedig a civil szféra lejtmenete. Megkérdezhetjük, hogy a sajtó miért nem fordul olyan civilek felé, akik mellől-mögül az utóbbi években elfogyott a szervezet? Több példát lehetne erre felhozni – a jelenség a lényeg. Éspedig az, hogy ha nem kutatói az érdeklődés, akkor a sajtóközlésnek mi a hatása? Csak erősíti a szórványban élők életérzését, a fogyást, a gyengülést. Ezt pedig nem akarják, nem akarhatják a média munkásai.

[1] Kiss Dénes: Romániai magyar nonprofit szervezetek – 2009-2010. A szervezetek adatbázisának bemutatása és a nonprofit szektor szociológiai elemzése. A Nemzeti Kisebbségkutató Intézet Műhelytanulmányok sorozatának 37. kiadványa, Kolozsvár, 2010.

[2] Centrul de asistență pt. organizații neguvernamentale – Nemkormányzati szervezetek forrásközpontja.

[3] România 2010. Sectorul neguvernamental, készült a Fundația pentru Dezvoltarea Societății Civile (a Civil Társadalom Fejlesztéséért Alapítvány) keretében, kutatásvezetők Mihaela Lambru és Ancuța Vameșu, módszertani vezető Mircea Kivu. 2010, Bukarest.