IV. IDEntitástábor

 

Helyszín: Magyarország, Felvidék

Időpont: 2018.08.03.-12.

 

 

Negyedik alkalommal szervezte meg az Összetartozunk Szövetség, valamint a Nemzeti Együttműködési Közösség az IDEntitástábort. A táboron a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetségének két munkatársa is részt vett. Az eddigiekhez képest dupla létszámmal, 98 személlyel bővelkedett a tábor részvevőinek a száma. Jöttek Sepsiszentgyörgyről, Temesvárról, Resicabányáról, Kolozsvárról, Kovásznáról, Esztelnekről, Adáról, Szajánról, Tornyosról, Moholról, Nyárádról, Tárnokról, Algyőről, Hódmezővásárhelyről, Mezőhegyesről, Szegedről, Árpádhalomról.

A tábor első helyszíne Túristvándi volt. Ez a hely híres platánfájáról, amely alatt Kölcsey Ferenc megírta a Himnuszt. A túristvándi szállás egy kempingben volt, ahol a diákok sátorban, a felnőttek panzióban aludtak. A szálláshelyek elfoglalása után a program Panyolán folytatódott, ahol érkezéskor már a Csík Zenekar előadását hallgathattuk. Az első este a tábor résztvevői ismerkedtek egymással. Túristvándon két éjszakát töltöttünk.

A második nap mozgalmas programokat ígért. A reggel 8 órai lángost követően a busz Tiszacsécsére vitt minket, ahol meglátogattuk a Móricz Zsigmond Emlékházat. Az emlékház bemutatását követő megálló a tiszakóródi bukógát volt. A gáthoz való eljutás nem volt akadálymentes. Mivel az út szélessége nem tette lehetővé, hogy az emeletes busz a helyszínre vigye a csapatot, gyalogoltunk. A jó hangulat a buszon, valamint a séta közben az éneklés feledtette velünk a hőséget. Pár perc múlva megtekinthettük a gátat. A tiszakóródi látogatás után a csapat a panyolai fesztiválon ebédelt, közben a polgármesteri hivatal kommunikációs referensének a településről szóló bemutatóját hallgattuk. Az előadást követő szabadidős tevékenységen kosárfonást, nyaklánc- és karkötőkészítést tanultunk, majd Tivadaron a Tisza-parton időztünk el egy kicsit. A nap végén a túristvándi szálláshelyen töltöttük az éjszakát.

A harmadik napon a reggelit és a sátorbontást követően Szatmárcsekén meglátogattuk Kölcsey Ferenc nyughelyét. A emlékműsor után a szatmárcsekei temetőgondnok a temető egyediségéről beszélt. Megtudhattuk, hogy mivel régen halászok lakták Szatmárcsekét, feltehetően ezért díszlenek csónak alakú kopjafák a sírhelyeknél. A szatmárcsekei látogatást követően a telkibányai kempingben elfoglaltuk a szállást, ahol a diákok előadást tartottak.

A negyedik napon Felvidékre utaztunk, ahol meglátogattuk a borsi várkastélyt, ahol II. Rákóczi Ferenc született, majd a kassai Szent Erzsébet-dómban megtekintettük nyughelyét is. A borsi és kassai kirándulást követően visszamentünk a telkibányai szállásra, ahol meghallgattuk Beke István bányamérnök előadását. Megtudtuk, hogy Telkibánya bányászfalu, melyről az első írásos emlék 1270-ből származik, jelenleg 600 lakosa van. A településen 10 szálloda és panzió, 4 melegkonyhás étterem, valamint 150 szálláshely található. A falu látványosságai közé tartozik a telkibányai múzeum Érc- és Ásványbányászati Múzeum Ipartörténeti Gyűjteménye, valamint a településhez közeli bányák.

Az ötödik napon meglátogattuk a füzéri várat, majd Krasznahorka várát. Krasznahorka váránál a tábor résztvevői közösen elénekelték a Krasznahorka büszke várát. A várlátogatásokat követően a csoport egy Rozsnyó melletti településen, Berzétén szállt meg. A berzétei panzióban wellnessezésre és lovardalátogatásra is lehetőségünk volt.

A hatodik nap gombaszögi barlanglátogatással kezdődött, amely a Szlovák Karszt Nemzeti Parkban található, Rozsnyó és Pelsőc között Szalócon. Ez egyike azoknak a barlangoknak, amely az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt barlangjaihoz tartozik és az UNESCO Világörökség része. A barlang után megnéztük a gombaszögi pálos monostort, majd Borzovára buszoztunk. Itt meglátogattuk a község 16. században épült református templomát, amelynek berendezése 18. századi barokk, tornya pedig a 19. század elején készült el. A nap végén visszatértünk a berzétei szállásra, ahol táncház és kézműves foglalkozás várt minket.

A hetedik napon Berzétéről Szepesszombatra utaztunk, megálltunk Székely Tibor emléktáblájánál, szülőházánál. Székely Tibor (Szepesszombat, 1912. február 14. – Szabadka, 1988. szeptember 20.) zsidó származású felfedező, eszperantista, író és világutazó volt. Élete során 74 országban, mind az öt kontinensen tett nagyobb utazásokat. Emlékére elénekeltük kedvenc dalát, az A csitári hegyek alattot magyar és eszperantó nyelven. A szepesszombati megálló után Lőcse felé vettük az irány. Ez a vidék ihlette Jókai Mór A lőcsei fehér asszony című regényét. Lőcsén megtekintettük a Szent Jakab-templomot, amely az egykori Magyarország egyik legszebb temploma. 1245-ben román stílusban kezdték építeni. Az építkezés 100 évig tartott, és közben fokozatosan gótikus stílusúvá vált. A 14. század első felében két kápolnát, a 15. század végén egy előcsarnokot építették hozzá. „1550-ben és 1599-ben leégett, az előbbi tűzben tornya is ledőlt. Mai tornya 1858-ban épült. 1626-ban a protestánsok készíttették orgonáját. A 16. és 17. században a kápolnákra emeletet húztak. A 19. század első felében teteje égett le, 1849-ben fedték be újra, tornyát a század végére kijavították. Eredeti freskóit a 19. század második felében Storno Ferenc restaurálta. A Thurzó-kápolnában a Thurzók síremlékei sorakoznak. Itt temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona egyetlen közös gyermekét is.”[1] A nap végén a szálláshely felé vezető úton a busz a túlterhelés miatt lerobbant, ezért az utazás elhúzódott.

A nyolcadik napon meglátogattuk a betléri kastélyt. Ez az egyetlen olyan kastély Szlovákia területén, amelyet a második világháború után nem építettek át és az eredeti gyűjtemények megmaradtak benne úgy, ahogyan azt az Adrássyak használták. Több mint 80 hektáros romantikus építményekkel, műbarlanggal és vízeséssel ellátott csodálatos angolpark veszi körül. A reprezentatív épületet, melynek történelme szoros kapcsolatban áll az Andrássy nemzedékkel 1944-ben hagyták el lakói, 1955-ben államosították és múzeummá vált.  A betléri utazást követően a táborozók a berzétei szálláshelyen gyakoroltak az esti dalpárbajra és a Ki mit tud? versenyre.

A dalpárbaj első három helyezettje:

III. helyezés: Makkai Gergő Temesvárról, aki saját dalt mutatta be a közönségnek.

  1. helyezés: Hadik Anikó és Hadik Anett Adáról, akik népdalcsokorral készültek.
  2. Helyezés: Kis Ákos Mezőhegyesről, aki az Ocho Macho: Jó nekem című dalt énekelte.

A dalpárbaj első két helyezettjének a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége különdíjat adott. A különdíj a 2016-2017-es Erdélyi Magyar Civil Évkönyv volt. A MCSZESZ munkatársai a könyv bemutatását, valamint a civil szervezet tevékenységeinek felsorolását követően átadták a különdíjat.

A Ki mit tud verseny nyertesei:

III. helyezés: Szakál Judit, vers

  1. helyezés: Pajor Timi Moholról, népdaléneklés
  2. helyezés: „Tankerek” csapat

A kilencedik napon az Identitástáborral Kiskunfélegyházára utaztunk, ahol elfoglaltuk az utolsó szálláshelyet, majd az ebédet követően Bugacra mentünk a 2018. évi Kurultaj Fesztiválra. „A Kurultaj szó, illetve ennek változatai az altaji nyelvekben (ezen belül főként a különböző török nyelvek nagy részében) törzsi gyűlést jelent. Ez a szó a törzsi rendszerben és az erre épülő törzsi szövetségekben élő sztyeppei lovasnomád kultúrák szinte mindegyikében megtalálható vagy megtalálható volt. A lovasnomád magyar törzsek is tartottak törzsi gyűléseket (ezt a korabeli bizánci és arab források is megemlítik) amelyek fontos szerepet játszottak a közösség életében. Ilyen törzsi gyűlésen döntöttek sok fontos kérdésben, illetve ilyen alkalmakkor találkoztak a különböző törzsek vezetői, valamint gyakran a több törzset is érintő hadivállalkozásokról tanácskozhattak. Tehát a törzsi gyűlés az ősi magyar kultúra része. A magyar irodalmi múltban is szerepel néhány utalásban, valamint Jókai Mór, Bálványosvár című regényében, ahol leírja: a székelyek körültajt ültek. Ma a Kurultaj- Magyar Törzsi Gyűlés a magyarság és egyben egész Európa legnagyobb hagyományőrző rendezvénye. Több mint száz, Kárpát medencei magyar hagyományőrző és civil szervezet részvételével valósul meg. Több száz lovas és több ezer gyalogos hagyományőrző (főleg ősi hun, avar és magyar viseletben, páncélzatban) vesz részt benne aktívan.”[2]

A tizedik napon elbúcsúztunk egymástól, majd hazautaztunk.

Sok új helyet ismertünk meg, sok új tapasztalatot szerezhettünk, de ami a legfontosabb: sok új baráti kapcsolat alakult ki. Nem volt olyan résztvevő, aki a tábor végén ne könnyezte volna meg a búcsúzást. A tíz nap során sokat tanultunk, örömünkben dalra fakadtunk, nehéz helyzetekben meg összetartottunk, együttműködtünk. Remélem, jövőre is találkozunk.

 

 

 

Brinzan Antal Krisztina, MCSZESZ irodavezető

 

[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/L%C5%91cse

[2] http://kurultaj.hu/kurultaj/

 

 

 

Ha elsőként szeretnél értesülni a civil világ legfrissebb híreiről, iratkozz fel a hírlevelünkre. Kattints ide!