Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015

58074a1e56edd_ek1

Kiss Dénes

 

Az erdélyi fesztiváljelenségről

 

Bodó Barna (szerk.) Erdélyi Magyar Civil Évkönyv 2015. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár, 2016

A kötet címében szereplő évkönyv kifejezés kissé megtévesztő, hisz míg az évkönyv rendszerint tematikusan szerteágazó tanulmányok gyűjteményét fedi, ez esetben egy tematikusan szigorúan egy konkrét jelenségkörre, a fesztivál-szerű ünnepi eseményekre, a város- és falunap-szerű rendezvényekre fókuszáló kötettel állunk szemben. Egy olyan rendezvénytípusra irányítja tehát rá a figyelmet e kötet, amely az utóbbi negyedszázadban igen elterjedté vált – ezt az elterjedtséget jelzi a könyv egésze, de különösen a könyv végén található adatbázis, amelyben összesen 469 ilyen rendezvényről találunk adatokat (a rendezvények száma a valóságban valószínűleg nagyobb, mivel ez az eredmény csak azokra a rendezvényekre vonatkozik, amelyekről interneten is információk érhetők el).

A könyv három fejezetből és egy bevezető tanulmányból áll. Az első fejezet („Napok, fesztiválok, sokadalmak – esettanulmányok”) fesztiválokat bemutató esettanulmányokból áll. Összesen 17 darab 5-10 oldalas esettanulmányt tartalmaz, amelyek elsődleges célja a leírás, a fesztiválok bemutatása, de egyes szerzők a leírás mellett az eset értelmező elemzését is felvállalják (e tekintetben Sólyom Andrea székelyudvarhelyi esettanulmányát emelném ki). A második fejezetben („Napok, fesztiválok, sokadalmak a sajtóban”) 18 további fesztiválról olvashatunk, ezek az esetbemutatások az interneten elérhető anyagok szelekcióján és bemutatásán nem lépnek túl. A harmadik fejezet pedig („Napok, fesztiválok, sokadalmak jegyzéke”) az internetről adatolható összes fesztivál jegyzékét tartalmazza, városi és falusi kategóriákra bontva.

A kötet bevezető tanulmánya, amely „A birtokbavétel lépcsőfokai” címet viseli, tulajdonképpen a kötet legfontosabb része, amelyben a szerző – a kötet szerkesztője – a téma felvezetése után a kötet anyagának az elemzését is elvégzi. Egyrészt felvázolja a ma létező fesztiválok történetét, azt a fesztiválok keletkezésének ideje alapján öt korszakra bontva.

    1. A fesztiválok egy részének kezdetei 1989 előttre nyúlnak vissza – ezek jellemző módon vallási, népi jellegű előzményekkel rendelkeznek (búcsúk, farsangok). Napjaink fesztiváljainak ezek viszonylag kis hányadát képezik.
    2. Az 1990-96 közötti periódus az első városnapok megszervezésének ideje, melyek között több magyar vonatkozású is van. Az e korszakban induló, szintén kis számú rendezvény előzmény nélküli kísérlet, tulajdonképpen innovációnak számít.
    3. Az 1997-2000 közötti korszakban, egy immár megváltozott politikai légkörben lassan növekedni kezd a rendezvények száma, majd
    4. A 2000-2008 közötti a hirtelen növekedés periódusa következik. Ezekben az európai uniós csatlakozás előtti években, amelyek egyúttal a gazdasági fellendülés évei is, a korábban innovációnak számító rendezvénytípus általánosan elterjedté válik, minden magára adó település, illetve minden erre képes magyar közösség igyekszik megszervezni a maga „napjait”, fesztiválját.
    5. Ez a hirtelen növekedés 2008 után lelassul, a programok állandósulnak, a fesztiválszám tovább nem nő.

A fenti folyamat leképeződik a fesztiválok falvak és városok közötti megoszlásában is. Míg kezdetben városi jelenséggel állunk szemben, mára a falusi rendezvények számbelileg meghaladják a városiakat. Kivételt ez alól a szórványvidékek képeznek – így például a Bánság – ahol a vidéki szórványközösségek zöme túl kicsi ahhoz, hogy ilyen rendezvényeket szervezzen, így itt továbbra is a városi fesztiválok vannak túlsúlyban.

A fesztivál-szervezés általánossá válásának folyamatában egyes nagy sikerű rendezvények mintaadóvá, modellértékűvé válnak – ilyennek tekinthetők a Szentgyörgy Napok és Kolozsvári Magyar Napok, és ami talán a legfontosabb: a tömegessé válás eredményeként kitermelődik és felhalmozódik egy olyan fesztivál-szervezői tudás, amely immár egy „fesztiválipar” kialakulását eredményezi. Ugyancsak a fesztiválszervezés tömegessé válásának és népszerűsége növekedésének az eredménye, hogy politikai versengés tárgyává is válik, majd – legalábbis szórványban – az RMDSZ politikai programjának explicit részévé, ami a szervezéshez szükséges további források elérését, illetve állandósulását eredményezi.

A fenti fesztivál-történet mellett a könyv árnyalt képet nyújt a fesztiválszerű rendezvények típusairól, a típusokba rendszerezés pedig ráirányítja a figyelmünket a rendezvények legfontosabb jellemzőire és egyúttal az eltérések lehetséges magyarázataira is utal. Az egyik ilyen típusképző szempont a rendezvényeknek a már érintett hatósági vagy civil jellege. Az önkormányzatok rendszerint kulcsszereplői a fesztiválszervezéseknek, de ez leginkább a magyar többségű településeken van így. Törvényszerű összefüggésnek tűnik, hogy minél inkább kisebbségben vannak a magyarok egy településen, annál inkább a civil szervezetek válnak a fesztiválszervezés főszereplőivé. A világosnak tűnő képet ugyanakkor bonyolítja, hogy többségi helyzetekben is elterjedt forma a civil szervezetekkel való szoros együttműködés – a civilek részvételének a mértéke ez esetekben már az egyes önkormányzatoknak a civil társadalommal való együttműködési politikája jellegétől függ.

A típusalkotás egy másik szempontja a rendezvények nyílt vagy zárt jellege, azaz, hogy a szóban forgó rendezvények helyszínei milyen mértékben nyílt közterek vagy kulturális, egyházi épületek meghitt belső terei. E tekintetben is a kisebbségi helyzet jellege tűnik meghatározónak, minél inkább lokális kisebbségben van egy magyar közösség, annál inkább zárt rendezvény megszervezésére törekszik.A típusalkotás egy harmadik felvetett szempontja a rendezvény politikai átitatottsága vagy politikamentessége, avagy az, hogy mennyiben célja a rendezvénynek a kisebbségi térfoglalás, létrejötte mennyiben ellenreakció a korábbi kisebbségellenes köztér-politikára. Köztudott ugyanis, hogy a 80-as éveket és a 90-es évek első felét jellemző kisebbségellenes politikának a közterek szimbolikájával kapcsolatos vonatkozása is volt, e korszakban szisztematikus törekvés történt a kisebbségek nyilvános terekben való szimbolikus jelenlétének a visszaszorítására. A rendszerváltás utáni kisebbségi törekvések első perctől e szimbolikus térfoglalási harc részeként is értelmezhetők, csak míg a 90-es évek első felében ez elsősorban az emlékállításokban, szoboravatásokban nyilvánult meg, a későbbiekben e funkciót a nyilvános rendezvényszervezés váltotta fel, vagy bővítette ki.

A fesztiválszervezés különböző módjainak megértésében tehát kulcstényező a magyar közösségek tömb-szórvány jellege. Eltérő szervezési módok és technikák jellemzőek a magyar tömbvidékek településeire, elsősorban a Székelyföldre illetve a szórványterületekre, és szintén sajátos esetekkel találkozhatunk az etnikailag kiegyensúlyozott összetételű településeken, ahol a nyilvános tereken való szimbolikus jelenlét továbbra is konfliktusok tárgyát képezhetik – mint ahogy azt a marosvásárhelyi esettanulmány részletesen bemutatja.

A könyv, elsősorban a bevezető tanulmányban, a fesztiválokhoz kapcsolódó számos további érdekes témát is érint. Ilyen például az imázsépítési törekvések kérdése – ami a maga során igencsak különböző dolgokat fedhet, hisz egy fesztivál esetén a program saját imázs-építése mellett törekedhet a település imázsának, a település-brandnek az építésére, átalakítására is, de korlátozhatja ezt a törekvését a magyar közösségre is.

Az esettanulmányok további témák vizsgálatát is lehetővé tették volna, amelyekkel a kötet értelmező tanulmánya sajnos nem foglalkozik. Így, ha meglehetősen rejtetten is, de felmerül egyes esettanulmányokban a fesztiválok elitizmusra törekvésének kérdése is. A „bóvli”, a „miccs” és a „sörfesztivál” illetőleg a színvonalas, kulturális programok közötti ellentétben a magaskultúra és tömegkultúra konfliktusa fogalmazódik meg, azaz az a kérdés, hogy milyen társadalmi rétegek fesztiváljairól legyen is szó. Felbukkannak továbbá az etnikai kizárás vagy párbeszéd dilemmája mellett a roma lakosság már inkább szociális-társadalmi jellegű kizárásának kérdése is, ezek tárgyalásával azonban adós marad a kötet.

Ha elsőként szeretnél értesülni a civil világ legfrissebb híreiről, iratkozz fel a hírlevelünkre. Kattints ide!